Fives könüv. Fiveknek es faknac nevökröl, termezetökröl es hasznokrul irattatot es szöröztetöt Magar nyeluön az fö Doctoroknak es termeszet tudo orvosoknak Dioscoridesnek es Matthiolusnak bölts irasokbul. --- altal.

A mű Melius Juhász Péter Herbarium-a után a második magyar orvosi füveskönyv. A szerző a Batthyányak körmendi birtokának udvari lelkésze volt. A gyógyfüvek iránti érdeklődését apjától örökölhette, aki Batthyány Boldizsár németújvári lelkészeként lelkes amatőr botanikus is volt. Beythe István az itt menedékre találó, a kor legnagyobb növénytani tudósaként emlegetett, németalföldi Carolus Clusius segítőjeként részt vett a világ első gombaatlaszának (lásd 44. tételünket), valamint a magyarországi növények első latin-magyar névjegyzékének (Stirpium nomenclator Pannonicus) összeállításában is. Fia, András a könyv megírásakor Melius Juhász művét használta fel. A szöveg mintegy kétharmada a Herbarium szinte szó szerinti átvétele, a többi az olasz Matthioli népszerű munkájának fordítása. A szakirodalom méltatása szerint számos, Meliusnál azonos cikkbe besorolt és zavarosan tárgyalt fajt sikerült szétválasztania. A nyomdász, Johannes Manlius a XVI. századi magyarországi könyvnyomtatás egyik jelentős alakja volt. A feltehetően szlovén, protestáns mester a krajnai Laibachban (ma Ljubljana) kezdte tevékenységét, majd kiutasítása után Graz-ba ment. Innen hívta meg birtokára Batthyány Boldizsár 1582-ben. A humanista főúr igazi szellemi központot alakított ki Németújváron. Nevéhez fűződik a kor legnagyobb magyar könyvtárának létrehozása (mintegy 100 ősnyomtatvánnyal), amely máig fennmaradt az ottani ferences kolostorban. Háromévi itteni működés után a nyomdász több környékbeli főúr, így a Zrínyiek, Nádasdyak birtokain (Varasd, Monyorókerék, Németlövő) dolgozott, majd 1595-ben visszatért Németújvárra. A páratlanul ritka műből az RMNy szerint közgyűjteményben két teljes példány található.