Sermones gloriosi Bernardi de coena domini Jesu

XV. századi, itáliai, latin pergamenkódex. A kötet valójában Ogerius de Locedio (1136-1214) ciszterci apát Krisztus Utolsó Vacsorán mondott szavairól írt 15 beszédét tartalmazza. A sermo-kat a hagyomány gyakran Clairvaux-i Szent Bernátnak (1090-1106), a ciszterci rend megszervezőjének tulajdonítja. Ez ugyan tévedés, de az olvasó szívesebben vett kezébe, és hitelesebbnek tartott egy híres auktortól származó művet, mint egy kevésbé ismert szerzőét. Az utolsó három levélen katekizmus-szerű összefoglaló olvasható: a Credo hittételei a 12 apostol nevéhez kapcsolva (ez közkedvelt forma volt a középkorban) a hét szentség, a hét főbűn és a sarkalatos erények. Az írás szép kivitelű XV. századi gótikus rotunda. Végig egy kéztől származik, a szövegbe viszonylag sok hiba került. A 15. beszéd végén néhány bekezdét felcseréltek, ezért az explicit eltér az általános kiadásétól. A szöveget kétsoros kék és vörös iniciálék díszítik, ellenkező színű tollrajzdíszítéssel. A kék tollrajzok ma már barnának látszanak, azonban a kódexfestési hagyomány alapján bizonyos, hogy eredetileg kékek voltak. Az iniciálék nemcsak a sermo-k kezdetén fordulnak elő, hanem több esetben egy-egy sermo-n belül is, a szöveg tagolásának megfelelően. A címlap aranyozott díszítése más kéztől származó, a kódex írásától és belső díszítésétől eltérő stílusú, gyakorlatlanabb munka. Az itáliai másolás mellett szóló egyik legfontosabb érv, hogy a gótikus írás kerekdedebb, ún. rotunda formáját alkalmazza. Itáliában a gótikus stílus szögletes, szálkás, "Alpokon túli" változata soha nem hódított tért, a karoling minuszkula és a humanista antikva között eltelt évszázadokban. A XIV. század végén Firenzében kialakult új írásstílus, a humanista antikva a XV. század elejétől terjedt el, előbb Itáliában, később egész Európában. Az ókor iránt rajongó humanisták az írásban is az antik szépségideált keresték. Ők azonban már nem ismerték közvetlenül az ókori írásokat, hanem az általuk legrégibbnek tartott változatáról, a Karoling-kori minuszkuláról mintázták a klasszikus auktorokhoz méltó típust. Ez az antikva vált később a nyomdai antikva betű előzményévé. Szépsége, olvashatósága ellenére, a könyvírásokban sokáig együtt élt a gótikus változattal. Míg a humanista szövegek írásához az antikvát használták, addig a liturgikus-, egyházi művekben továbbra is a gótikus jellegű rotundát. A kódex anyaga igen jó minőségű pergamen. Szintén a kódex itáliai előállítását bizonyítja, a pergamen finom minősége, fehérsége, vékonysága is, amely csak az itáliai hártyákra jellemző. Igényes műhelyre utal, hogy a lapok eltérő tónusú, "szőrös" és "húsos" fele gondosan párba van állítva. A kódex XV. századi keletkezése mellett szól az alkalmazott írástípus és a díszítés módja. Ezt erősíti az is, hogy a szövegben gyakran alkalmazott és a címlapon is látható YHS monogram ebben a formában e században volt használatos. A századon belüli datálás ugyan szinte lehetetlen, de feltételezhető, hogy az 1480-as évek előtt készült. Addigra ugyanis a nyomtatás olyannyira tért hódított, hogy a szövegek gyakran inkább ebben a formában terjedtek, a kéziratok valamelyest visszaszorultak (bár eltűnésükről nem beszélhetünk). A kódexet öt-öt levélpárból álló kilenc füzet alkotja. Az ilyen, öt levél egymásba helyezésével létrehozott füzetet quinternio-nak nevezik. Mindegyik végén, a lap közepén, a következő füzetre átvezető őrszó (custos) található. Néhány levél sarkán, a füzeten belüli helyét jelölő szám olvasható, ezek azonban a lapok körülvágása során jórészt eltűntek. Az első 37 levelet, piros tintával megszámozták, ezután a számozás elmarad. A kódex minden bizonnyal kolostori műhelyben, de magánhasználatra készült. A nagycsütörtök a világiak számára is elmélkedésre buzdító idő volt, a kötet végén található ügyesen megfogalmazott, alapvető keresztényi tudnivalók pedig kifejezetten a világiak számára íródtak. A kézirat napi használatát bizonyítják a korabeli lapszéli bejegyzések, "nota" megjelölések, figyelemfelhívó "kezecskék" is. Ogerius de Locedio munkái közül ismereteink szerint még nem bukkant fel más kézirat Magyarországon.