(Apácai Csere) Apatzai Tsere János: Magyar encyclopaedia. Az az, Minden igaz es hasznos Böltseségnek szep rendbe foglalása es Magyar nyelven világra botsátása --- által.

A magyar tudománytörténet egyik mérföldkövének számító, a kor teljes tudományosságát magyar nyelven összefoglaló munka első kiadása, Apáczai fő műve. Méltatói kiemelik a kor haladó szellemi irányzatait egységbe foglaló, korszerű gondolkodásmódját, hangsúlyosan természettudományos jellegét, valamint a magyar tudományos szókincs megalkotásában betöltött úttörő szerepét. A szerző 1648-ban Geleji Katona István ösztöndíjával több holland egyetemen tanult, majd Utrechtben teológiai doktori fokozatot szerzett. 1653 nyarának végén Csulai György református püspök korábbi hívására hazatért és Gyulafehérváron kezdett tanítani. Reformelképzelései miatt elbocsátották és II. Rákóczi Györgynél is kegyvesztett lett. Lórántffy Zsuzsanna és Bethlen János közbenjárására azonban 1656-ban a fejedelem kinevezte a kolozsvári iskola vezetőjévé. Az Enciklopédia alapötlete Bisterfeldtől származik, akinek Apáczai tanítványa volt Gyulafehérváron. Eszerint a Biblia magyarázatát csak a tudományok teljeskörű ismerete teszi lehetővé. A mű mintájául Alsted 1630-ban napvilágot látott enciklopédiája szolgált, forrásai között pedig a kor legkiválóbb szerzőinek (Descartes, Petrus Ramus, Scribonius, Henricus Regius, Dudleius Fennerus és Amesius) munkáit találjuk. Eredetileg 12 fejezetből állt volna, de az utolsó -- a retorikai -- nem készült el. A szakirodalomban a mű előzményeként emlegetik a még Hollandiában írt, de 1654-ben Gyulafehérváron megjelent Magyar Grammatikácskát, amelyben Apáczai kísérletet tett egy filozófiai ágazat magyar szaknyelvének megteremtésére. Az Enciklopédia első nyolc része még Utrechtben került nyomdába, az utolsó három fejezet azonban már Erdélyben született, és innen küldte ki azokat Apáczai. Ez az oka, hogy -- távollétében -- igen sok sajtóhiba és lapszámtévesztés került a kötetbe. A nyomtatvány három részből áll: az első maga az Enciklopédia szövege, ezt követi -- önálló címlappal, de folyamatos lap- és ívszámozással -- az 1653 novemberében, a gyulafehérvári kollégiumban elmondott beszéd "Oratio de studio sapientiae" címmel, végül Apáczai négy latin nyelvű levele zárja a kötetet.