A XVIII. század végére lezajló társadalmi változások hatására az oktatásban előtérbe kerültek a magyar történelem és nyelv, valamint a természettudományi tárgyak. Egyre nagyobb igény mutatkozott korszerű segédeszközök, köztük egy iskolai atlasz kiadására. A debreceni református kollégiumban működő rézmetsző diákok társasága Budai Ézsaiás vezetésével 1797 után kezdett munkához, amikor a tanári kar elrendelte, hogy "minden diáknak mappája legyen". A 12 lapból álló atlasz Koeler "Atlas manualis scholasticus et itinerarius..."-a nyomán készült el 1801-ben. Bár sok hibája (elnagyolt, hiányos térképek, kezdetleges metszés, durva rézlemezek) ellenére úttörő jelentősége elvitathatatlan, átdolgozása és kijavítása elengedhetetlen volt. Több diák bekapcsolódásával, a munka szervezettebbé válásával (a kollégium falain kívül önálló nyomtató műhely felállításával) az első kísérletet egy év múlva követte az "Ó Átlás", majd 1804-ben napvilágot látott az "Új átlás" minden szempontból tökéletesített, jelentősen bővített új kiadása, az első magyar kézi atlasz.
A mű címe
Oskolai magyar új átlás. Kidolgozta és a' mennyire lehetett, a' Nemzet nyelvéhez alkalmaztatta Prof. T. T. Budai Ésaiás Ur, Metszették és nyomtatták, a' Debreczeni Ref. Collégium Nagy Érdemű Előljáróinak, és T. T. Prédikátorok Endrédi Jó'sef és Szoboszlai Sámuel Uraknak segitségével Debreczeni Togátus Deákok: Erős Gábor, Pap Jó'sef, és, Pethes Dávid...