A legelső magyar földgömb nyugati féltekéjének szegmensei. A Magyar Tudós Társaság előtt Nagy Károly (1797-1868) csillagász, közgazdász javasolta, hogy nemzeti nyelvű föld- és éggömbre lenne szükség a hazai oktatás segítésére. Végül hosszas előkészítés után Batthyány Kázmér költségén készültek el a glóbuszok. A rézmetszetet ifj. Bernhard Biller készítette el Bécsben, a munkát egyik legrangosabb alkotásának tekintik. A cikkelyek papír gömbre való felragasztása után - szintén Bécsből származó alkatrészekből - Lukács Dénes tüzértiszt irányításával rakták össze a földtekéket. Magyarországon elsőként ezen alkalmazták a méterrendszert, a gömb egy bécsi lábnyi átmérőjét Nagy Károly milliméterben adta meg. A szükséges új magyar szakkifejezések megalkotását egy háromtagú akadémiai bizottság végezte, amelynek Vörösmarty is tagja volt. A tervek szerint 200 példányt állítottak elő, amelyeket a kijelölt iskoláknak, valamint néhány híres személyiségnek (Bolyainak, Széchenyinek, Vörösmartynak, stb.) ajándékoztak. Az egykorú hírlapi közlemények és feljegyzések alapján 170 földgömb szétosztása követhető nyomon. Ebből mára csupán mintegy tucatnyi közgyűjteményben őrzött darab maradt fenn. Jóval kevesebb példány ismert a felragasztatlan glóbuszszegmensekből, annak ellenére, hogy a fel nem használt nyomatokat és a rézlemezeket Nagy Károly Pestre hozatta és az Akadémiának ajándékozta. A hazai közgyűjteményekben őrzött két teljes példány és egy külföldi fél sorozat mellett ismereteink szerint teljes sorozat csupán egyszer bukkant fel árverésen, néhány évvel ezelőtt. Az Akadémián őrzött metszetek felhasználásával az 1850-es években, az intézmény kiadásában, Emich Gusztáv terjesztésében a földgömbnek második kiadása is napvilágot látott (Bartha Lajos: Az első magyar feliratú földgömbök szegmensei = Cartographia Hungarica 8. 2004. 10-13). A lemez mérete: 458 x 528 mm.