Az 1458-ban pápai trónra emelt, humanistaként számon tartott szerző munkája a kor nagyjaival, tudósokkal és államférfiakkal folytatott levelezés okán kiemelkedő: először mint babérkoszorús költő, később mint pápa váltott leveleket többek között V. László magyar királlyal, III. Frigyessel és a cseh Vencellel. A levelek tartalma változatos, az intim témák mellett az aktuális politika kérdéseit, az egyház szerepét, a törökök elleni háborút tárgyalják. Terjedelmesen taglalja a török elleni harc elméleti és stratégiai kérdéseit, ennek kapcsán ismételten hangsúlyozza a magyarok szerepét: ha ez a bátor és kemény nemzet elbukik, a török előrenyomulást semmi sem akadályozhatja meg. A levelek tartalma, stílusa és a témák sokfélesége teszi Aeneas Silvius művét a reneszánsz kor legizgalmasabb forrásává és a levél műfajának mintaképévé. Az Ambrosius Archintus és Joannes Vinzalius által kiadott mű e nyomdában először 1497-ben jelent meg (Milánóban már egy évvel korábban napvilágot látott), majd ezt még követte egy harmadik is, 1518-ban. E kiadását a rendelkezésünkre álló szakirodalomban nem találtuk.