A magyar drámairodalom talán legjelentősebb darabja. A szerző Szontágh Pál javaslatára küldte el a mű kéziratát Arany Jánosnak elbírálás végett, aki az első szín elolvasása után félretette azt. Később Jámbor Pál közbenjárására mégis végigolvasta, és felajánlotta segítségét Madáchnak, amit az örömmel fogadott. A Kisfaludy Társaság 1861. október 31-i ülésén Arany maga mutatta be a művet, és részleteket olvasott fel a drámai költeményből (később a sajtó alá rendezést is magára vállalta). A kötet -- a Társaság támogatásával -- 1861-es évszámmal, de 1862. január 16-án hagyta el a nyomdát. Ezt követően Arany felkérte Szász Károlyt arra, hogy készítsen részletes elemzést és bírálatot a műről. Ennek nyomán Madách újabb javításokat tett a szövegben, és a második kiadás már ezekkel a változtatásokkal látott napvilágot. Ez -- a költő életében kiadott utolsó -- változat szolgál alapjául azóta is minden későbbi közlésnek.