Petantius vagy Felix Ragusinus dalmáciai humanista, a budai könyvfestő műhelynek fönnállása utolsó szakaszában vezetője, később II. Ulászló diplomatája volt. Ennek kapcsán számos utazást tett az Oszmán Birodalomban, három munkája is született ebben a témában. Ezt az emlékiratot Rodoszról való visszatérése után adta át a királynak, ahol egy török ellenes koalíció létrehozásában vett részt. A mű a Konstantinápolyba vezető hadiutak leírást adja, amelyek közül a két legfontosabb Belgrádon, illetve Erdélyen át halad. Részletesen ismerteti, hogy milyen tájakon, városokon futnak keresztül, ezeket jórészt antik nevükön emlegeti. Eközben feltünteti azokat a helyeket, ahol valamilyen jelentős hadi esemény történt, kitér a török sereg tagozódására, és a régi korok nagy hadvezérei közt emlegeti Hunyadi Jánost. Feltett szándéka volt, hogy hasznos információkkal lássa el a királyt arról, miképpen lehetne törököt saját birodalmában megtámadni, mielőtt betörne Magyarországra. Az Epilógus Nagy Sándor, Xerxes és Hunyadi példájára hivatkozva kimondottan a török megtámadását sürgeti. Ez a mű első nyomtatott kiadása, amelyet a neves humanista, Johannes Cuspinianus gondozott. Népszerűségét jelzi, hogy e század folyamán még négyszer nyomtaták ki önállóan, és több antológia (Reusner, Georgievits, stb.) részeként is napvilágot látott.