A szécsényi országgyűlés felszólította a távolmaradottakat a hadbaszállásra, de ennek sokan vonakodva tettek eleget. A fejedelem ezért adta ki az erdélyi és partiumi megyéknek hadba hívó parancsát. A haza védelmében tett addigi lépéseket méltatva bírálja azokat, akik az "Insurrectio irant valo Intimatiokat vévén, [...] hol csak veszekedve ???? insurgálnak, 's a'mint meg jelennek ujjonnan csak hamar elis oszolnak hol penig sokan régi Magyari Virtusokat félretévén magokat attul tellyesseggel is absentallyák". Akik nem engedelmeskednek a felszólításnak, azok egyrészt "Hazafiuságtalanságokat előttünk 's az Haza előtt nyilván valová teszik", másrészt viselniük kell annak következményeit: "az jelen levö Hazánkfiai meg edgeyzesekbül reajok következendö animadversionknakis magok lésznek okai". A szécsényi országgyűlés után, október 8-án Rákóczi seregével Erdély felé indult, hogy útját állja Ludwig Herbeville altábornagynak. A zilahi táborból a császáriak közeledtére Zsibó felé vonult, ahol november 11-én vereséget szenvedett. 1 beírt oldal, papírfelzetes viaszpecséttel. A fejedelem mellett Ráday Pál kancellár látta el kézjegyével. Kelt: a Zilah melletti táborban, 1705. X. 25.