A feljegyzések szerint a Duna budapesti szakaszán a sűrűn megismétlődő jeges árvizek már a XVII. századtól kezdve igen sok problémát okoztak a lakosságnak. 1821-ben a Csepel-sziget felső végénél keletkező jégtorlasz a Duna víztömegének feltorlódása miatt egy -- az eddigieknél is jóval nagyobb -- áradást idézett elő, aminek eredményeként a folyó Pest alacsonyabban fekvő területeit nagyrészt elöntötte. A Helytartótanács a tragikus vízhelyzetre való tekintettel ekkor elhatározta a Duna Pest-Buda környéki szakaszának felmérését és árvízmentesítésének megtervezését. Vörös László a Helytartótanács támogatásával, az ekkor készült új, pontos vízügyi felvételezések, valamint Balla Antal felmérésének felhasználásával 1828-ban kezdte el készíteni térképét. A mű rajzolási, metszési, valamint publikálási munkálatainak költségei mind őt terhelték. Kilátástalan helyzetét kemény, hosszú, évekbe kerülő munkával (2 év alatt önmaga rajzolta kőre térképét), valamint a kiadás fedezéséhez előfizetők toborzásával oldotta meg. A megjelentetéshez szükséges pénzösszeg sikeres előteremtéséhez és a térkép elismertségéhez nagyban hozzájárult az, hogy Széchenyi István baráti körében nagy hírverést kapott Vörös László tevékenysége, az általa készítendő térkép és annak vízügyi vonatkozású tartalma. Vörös László -- bár eredetileg nem egy hídépítést segítendő kezdte szerkeszteni -- mégis a Hídépítő Egyesületnek ajánlotta kiadványát. A támogatói szerepet betöltő egyesület a munka eszmei és gyakorlati értékéhez képest csekélynek mondható 250 ezüst forinttal jutalmazta a készítőt. Az elkészült lapot Fodor Ferenc alapvető kartográfia-történeti munkájában így méltatta: „A két fővárosnak ebből az időből legértékesebb, még pedig igen nagy értékű és eredeti térképét egy nagyszerű magyar mérnök készítette el… Igazán tartalmas és szép térkép ez.” A ritka lap tudomásunk szerint soha nem szerepelt árverésen. Mérete: 1745 x 875 mm.