Az első magyar nyelven megjelentetett történeti mű, egyben az első magyar szerző által írt világkrónika. Székely István életéről keveset tudunk: a XVI. század elején született, Bod Péter szerint "Bentzéden, Udvarhelly-székben". 1529-től a krakkói egyetemen tanult, hazatérve előbb 1538-ban Szikszón, majd Abaújszántón, Liszkán iskolamester, később szikszói plébános, utóbb Károlyi Gáspár mellett a reformáció helvét irányának prédikátora volt Göncön. Iskolamesterként több tankönyvet írt, "Calendarium"-a az első magyar nyelvű nyomtatott naptárunk. Életéből az utolsó ismert adat 1563-ból való, ekkor Liszkán lelkész. Az első reformátor nemzedék egyik legjelentékenyebb tudós írója volt, humanista indíttatásra műveit magyarul írta. A reformáció történelem-szemléletében született munka elsősorban a magyar múlt bemutatására összpontosít. Attól kezdve, hogy a hunok belépnek a történelembe, a világtörténeti anyag egyre inkább háttérbe szorul. Leírását a reformáción felül a magyar, kiváltképpen pedig a székely nemzeti öntudat hatja át, természetesen kora nemesi szellemében. Krónikájában a magyarság története szerves része a világtörténelemnek, amelyet a világ teremtésétől 1558. november 14-ig tárgyal. A kronológia fontos, világtörténelmi események mellett annalisztikus rendben kuriózumokat, hiedelmeket, helyi jelentőségű híreket sorol fel, sőt művelődéstörténeti tudnivalókat, "historia literaria"-t ad olvasóinak. A hun-magyar azonosság hirdetője, a magyar múlt első dicsőséges korszakának a hun birodalmat, az első magyar királynak Attilát tekinti. A nemzet fénykorának azonban a Hunyadiak időszakát tartja, legjelentősebb alakjának pedig Mátyás királyt, a "második Attilát". Székely igen nagy teret szentel a Hunyadiak kultuszának, osztatlan elismeréssel ír Mátyásról, kiemeli birodalomépítő sikereit, műveltségét, szellemességét, emberségét. Ennek bemutatására a korabeli szájhagyományból is merít, a későbbi Mátyás király mesék alapjául szolgáló anekdoták, "trufák" közül is lejegyez egyet. Világtörténeti forrásai között több kronológia mellett fontos helyet foglal el Johannes Carionnak Melanchton közreműködésével írt -- a reformáció reprezentatív világtörténetének szánt -- német "Chronica"-ja és Sebastian Münster híres "Cosmographia"-ja. A magyar múlt történeti anyagát Thuróczy Jánostól és a humanista Bonfini néhány évvel azelőtt megjelent művéből vette, azonban a felhasznált latin szövegeket nem egyszerűen összeállította és lefordította, hanem saját elvei szerint válogatta és alakította. A kiadvány Krakkóban készült, a város a XVI. század elején a közép-európai reneszánsz központja, európai viszonylatban is jelentős nyomdahely volt. Lazarus Strikoviensis (másképpen Lazarz Andrysowic) műhelye annak a Vietor nyomdának az utódja volt, amelyben az első nyomtatott magyar szöveg napvilágot látott. Egy Szenczi Molnár Alberttől eredő tévedés folytán a XX. század elején a szakirodalom feltételezte egy 1558-as kiadását is. Páratlanul ritka, rendkívül becses darab (művelődéstörténeti jelentőségét facsimile kiadása is bizonyítja). Tudomásunk szerint az elmúlt ötven évben csupán egyetlen alkalommal szerepelt árverésen (lásd 84. árverésünk 107. tételét).