Baróti Szabó Dávid két műve, a három részes "Vers-koszorú…", valamint a "Ki nyertes az hang-mérséklésbenn?" tartalmazza a bejegyzéseket. Mindkettő Kassán jelent meg 1786-ban, Landerer Mihály műhelyében. Egységes, korabeli, enyhén sérült, kissé foltos papírkötésben, amely feltehetően szintén Kazinczy műve (a kutatások szerint könyvei egy részét saját kezűleg kötötte be). Ezt támaszthatja alá a gerinceken található autográf címfelirat is.
Az autográf szövegek:
Mindkét darab jegyzetei különlegesek, ám tagadhatatlanul a második kolligátum tartogat több érdekességet. Bizonyítható ugyanis, hogy ez a kötet Kazinczynál volt fogsága idején. A bejegyzések egy része a csak Munkácson használt, általa készített, jellegzetes színű tintával íródott. Ez a tinta - Kazinczy levelezése szerint - "eczetbe ásztatott vas rozsdával" készült. A borító belsejére írt (helyenként etimológiai magyarázatokkal és lapszámokkal bővített) újszerű szavak és kifejezések azt mutatják, hogy papír hiányában gondolatait, megjegyzéseit kénytelen volt a nála lévő könyvek üres részeire írni. Még érdekesebb azonban az első borítón található, - tinta hiányában - karcolással megörökített könyvlista, az egyes tételek mellé illesztett árakkal. A jegyzék keletkezésének oka nem ismert. Kazinczy vagy már megvásárolt könyvekről készített maga számára összegzést, vagy valahol olvasta ezeket a címeket és árakat, és kívánságlistát készített olyan valaki számára, akinek módjában állt megvenni a könyveket. A levelezésből, illetve a Fogságom naplójából is ismert, hogy Kazinczy fogságának bizonyos szakaszaiban szerzett vagy vásárolt könyveket, így végül mintegy 300 darabos könyvtárat sikerült összeállítania. A lista azonosítható darabjai főként kortársnak tekinthető szépirodalmi munkák és néhány alapvető segédkönyv (szótár, enciklopédia). Közülük az egyetlen, pontos megjelenési időponthoz köthető kiadvány, Nitsch ókori földrajzi lexikona. Ez alapján behatárolható a karcolás ideje. A jegyzéknek a kötet megjelenése (1794) után kellett készülnie, de még 1799. június 16 előtt, amikortól már ceruza állt Kazinczy rendelkezésére. A rozsdatintás ráírás pedig Munkácson került rá 1800-1801 között. Ez tehát azt jelenti, hogy a karcolások Munkács, sőt Kufstein előtt keletkeztek; a kötet feltehetőleg Kazinczy fogságának teljes tartama alatt vele volt. Hasonló könyvlistát karcolt az író a hátsó borítóra is, azonban a ráírás miatt csupán néhány szó olvasható ki. A Baróti Szabó verseibe beszúrt feljegyzések tintája - amennyire annak színe alapján megállapítható - nem egyezik a Munkácson kevert házi gyártású íróanyaggal, hanem a Kazinczy által gyakorta használt barnás tintához hasonlít. A gyűjtemény első darabja is érdekes a maga nemében. Az itt olvasható bejegyzések szintén azt mutatják, hogy Kazinczy behatóan foglalkozott Baróti Szabó költeményeivel. A kötetben olvasható versekből ötöt keletkezési évszámmal látott el. Közülük egyet bizonytalanul, kettőt pedig tévesen datált, ami arra enged következtetni, hogy nem a neki elküldött kéziratokból, hanem fejből, vagy más forrást felhasználva jegyzetelt. A hátsó előzéklap verso-ján halvány ceruzás beírások állnak, a kemény borító belső felületén pedig három vershez fűzött megjegyzést, szómagyarázatot, valamint az egyik mű keletkezésével kapcsolatos kis történetet találunk. Ez az utóbbi anekdota 1790-ben átdolgozva megjelent az Orpheusban, a kötetben található bejegyzés tehát még jóval Kazinczy fogsága előtt keletkezett.
A kötetek későbbi sorsa:
Miként az sem tudható, hogy a könyvek mikor és hogyan kerültek Kazinczyhoz, későbbi sorsukat is homály fedi. A két Baróti Szabó-kötet nem szerepel azon könyvek listáján, melyet Kazinczy a fogságban maradó társai számára Munkácson hagyott. Sőt, a második darabról biztosan állítható, hogy nem tartozott ezek könyvek közé. Előzéklapján ugyanis szerepel legfiatalabb fia - az Aradon kivégzett - Lajos neve. Mivel a két kötet gerincének azonos sérüléseiből arra lehet következtetni, hogy tartósan együtt tárolták őket, sorsuk összefonódott, e megállapítás a gyűjtemény egészére igaz. Kazinczy Lajos után azonban nem követhető nyomon a könyvek útja. Annyi bizonyos, hogy a kötetek közgyűjteménybe sosem kerültek.
Kazinczy a fogságban:
Életének e szakaszát Kazinczy a Fogságom naplója című munkájában írta le részletesen. A Martinovics összeesküvésben való részvételének vádjával 1794. december 14-én fogták el Regmecen. Előbb Budára szállították, ahol fővesztésre és teljes vagyonelkobzásra ítélték, három héttel később ezt várfogságra enyhítették. Ezt követően Brünnbe, majd a spielbergi várbörtönbe került. Miként a mostani kötetek is illusztrálják, olykor írószereit is elszedték, így szükségmegoldásokra kényszerült: a már említett rozsdafestékkel (néha vérével is), valamint az ablak-ónból gyúrt íróeszközzel jegyzetelt. 1796-ban az obroviczi börtönbe, majd Kufsteinba vitték. A francia hadak közeledtével 1800 júniusában Munkácsra szállították. Innen szabadult kegyelemmel, egy évvel később.
Kazinczy Ferenc könyvtára:
A feltehetően több ezer darabból álló gyűjtemény rekonstrukciója szinte lehetetlen. Kétszer bocsátotta áruba ennek egy részét: 1806-ban a Sárospataki Kollégiumnak 1748 könyvet, 1810-ben pedig Jankovich Miklósnak 765 kötetet adott el. Az előbbiből ma csupán 600 azonosítható Sárospatakon, az utóbbiak később az Országos Széchényi Könyvtárba kerültek. E két eladásról maradt fent könyvlista, azonban a halála után Kazinczy Gábor által megvásárolt hagyatékról kevés adat áll rendelkezésre. A vevő által készített, egyszerűsített címjegyzék bizonyosan nem tartalmazza a teljes anyagot. A hozzá került kötetek csupán possessor-bejegyzéseik alapján azonosíthatóak. Kazinczy Gábor halála után megkezdődött a gyűjtemény vándorolása és szétszóródása. Ebből az állományból ma csak néhány, szintén Sárospatakra került kötetnek van nyoma, a többi sorsa ismeretlen. Amint látható, még a közgyűjteménybe került darabok sem lelhetőek fel teljes egészében, Kazinczy könyveinek földrajzi és tulajdonosi vándorlása katalógus híján pedig szinte követhetetlen. A két kolligátum vizsgálata is azt erősíti meg, hogy a könyvtár bizonyosan több részre szakadt, hacsak teljesen szét nem szóródott. Ma a kutatás ezért inkább Kazinczy kéziratos jegyzeteiből kiindulva próbálja meg az író kézikönyvtárát rekonstruálni.
A gyűjtemény jelentősége:
Mindig nagy esemény, ha a Kazinczy-könyvtár újabb, kétségtelenül azonosítható darabjai bukkannak fel. Tételünk kiemelkedő művelődéstörténeti értékét növeli, hogy Kazinczy benne olvasható, saját kezű jegyzetei bepillantást engednek fogsága idejére jellemző írási, olvasási és könyvgyűjtési szokásaiba. Érdekesség, hogy karcolt szövegekről eddig is tudott a kutatás, példát azonban még nem mutatott rá a hagyaték. Az pedig, hogy e darabok most az érdeklő gyűjtők számára is hozzáférhetőek, még inkább különleges alkalomnak számít. A kötetek a legutóbbi időkig ismeretlenek voltak a kutatás számára. Tulajdonosuktól Czifra Mariann kapott lehetőséget a különleges gyűjtemény szakszerű feldolgozására, értékelésére és a bejegyzések dokumentálására. Leírásunk nagyrészt az ő tanulmánya alapján készült (Magyar Könyvszemle 2012. 4. 426-440).
A mű címe
Kazinczy Ferenc (1759-1831) író, költő könyvtárából származó, saját kezű bejegyzéseivel ellátott kötetek.
Works of Dávid Baróti Szabó with autograph notes by Ferenc Kazinczy.