A kárpátaljai magyarság autonómia-törekvéseinek korai, becses dokumentuma.
A beadvány szerzője és az aláírásgyűjtés szervezője Fodó Sándor, aki ekkor az Ungvári Állami Egyetem oktatója volt. Ő a helyi magyarság vezetője, nyelvész, irodalmár, a kommunizmus bukása után Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség alapító elnöke volt. A petíció összeállítói 1972-ben fogalmazták meg követeléseiket. Felsorolják a magyarság gondjait (képviseleti, közigazgatási, oktatási) és ezek orvoslását kérik a vezetéstől. Az ívek aláíratása több példányban, községről községre járva történt, hogy az iratok esetleges elkobzása esetén is maradjon példány a Moszkvába történő eljuttatásra. E darabot 1973-ban menekítették át Magyarországra. Érdekes módon az ügy nem retorzióval ért véget, a moszkvai központ — felülbírálva a helyi ukrán nacionalista vezetést — több dologban is engedményeket tett. Ezt igazolja a darabhoz mellékelt két hivatalos levél is. Ezekben a Szovjetunió Felsőoktatási Minisztériuma tájékoztatja Fodó Sándort, utasította az ungvári hatóságokat, hogy a felvételi és egyéb vizsgák során a magyar nemzetiségűek anyanyelvükön tehessék le azokat. Az aláíró V. A Jugyin.
A beadvány 18 oldalnyi gépelt szöveg, az első kivételével minden levél hátoldalán aláírásokkal.
A gyűjteményhez tartozik még hat gépelt oldalnyi, 1985-ben kelt írás, amely az "Ujabb adatok a Kárpátaljai magyarság helyzetéről" címet viseli. A feltehetően Fodó Sándortól származó tanulmány ismerteti az ügyet és annak utóéletét.