A kéziratos kötet érdekessége, hogy Kölcsey Ferenc baráti, szomszédi körének bejegyzéseit tartalmazza. Egykor e darab hordozta a költő "Gulácsy Gábor emlékkönyvébe" című versének kéziratát is. A bejegyzést tartalmazó lapot az emlékkönyv tulajdonosának szépunokája vágta ki és ajándékozta el 1909 szeptemberében.
Ma az Országos Levéltárban az Uray család iratai közt található. Gulátsy (Gulácsy) Gáborról kevés adat ismert, feltehetően Kölcsey gyámja, Gulácsy Antal szakolyi közbirtokos rokonságához tartozhatott. Kettőjük barátságának azonban feltehetően nem ez, hanem a közös szatmárcsekei birtokosság lehetett az alapja. A haránt negyedrét alakú kötetben olvasható 1792-94-es nagykárolyi bejegyzések minden bizonnyal Gulátsy diákéveiből származnak, ezek jórészt iskolás, latin szövegek. A köszöntések zöme azonban Fülpösdarócon keletkezett, a legkésőbbi 1818-ban. Ezek beíróinak egyazon ismeretségi, társadalmi körből való tartozását jól mutatja, hogy többször is felbukkan Szemere Teréz neve, akinek az emlékkönyvébe szintén írt Kölcsey és Gulácsy Gábor is, de többször szerepel férje, Bay József is. A Kölcseykkel való kapcsolat bizonyítéka Kölcsey Istvánnak — feltehetően a költő 1811-ben elhunyt nagybátyjának — emléksora. A beírók között megtalálhatók nevezetesebb Szatmár vármegyei tisztségviselők is, így Vikay József főszámvevő, Császy József főszolgabíró, Zaják Márton megyei főorvos, illetve Steinhauzer Antal "chirurgus". Emellett olyan személyek hagyták kézjegyüket a könyvben, mint Nagyváradi Ajtay Sámuel, Isaac Samuel, Szemere Albert, telegdi Csanády József, bethleni Hori Péter, továbbá — többek között — az Ajtay, Czáró, Fáy, Leövey, Bay, Domahidy, Somossy, Olgyay, Bagossy, Gyöngyössy, Mándy, Vályi, Verzár és Éless család tagjai. Ez utóbbiak jórészt magyar nyelvűek, csupán néhány német és latin, illetve a bejegyző műveltségét bizonyító francia és olasz bölcsesség található közöttük.
89 számozatlan levél.