Magyar nyelvű kézirat a XVIII. század közepéről. Mindvégig egy kéz írása. A XVIII. század legnagyobb igénnyel készült és legszínvonalasabb önéletírása. Az igen nagy politikai tehetséggel megáldott, de mindvégig balszerencsés Kemény János (1607-1662) bahcsiszeráji fogságában írta főművét, 1657 és 1659 között. Bár erősen személyes hangvételben ír, a hangsúly mindvégig a történelem vizsgálatán marad, és személyes érdekeltsége a tények feltárására kérlelhetetlen őszinteségben bontakozik ki. Éles bírálatokat fogalmaz meg kortársairól, elsősorban II. Rákóczi Györgyről, és nagyszerű jellemzéseket ad többek között Pázmány Péterről és Eszterházy Miklósról. Az elbeszélés folyamát több igen szellemes leírással szakítja meg. Kemény János önéletírásával a barokk irodalom egyik legfontosabb műfaját vezette be. Első kivonatos és igen hibásan nyomtatott kiadása a Monumenta Hungarica, az az: Magyar emlékezetes írások I-II. kötetében jelent meg (Pest, 1817.). Rendes szövegkiadása: Pest, 1856. (Magyar történelmi emlékek I.)
Kemény János
Folio. 352p.+1 lev. Viseltes és sérült, korabeli, díszesen aranyozott és bordázott gerincű félbőr-kötésben. A könyvtest igen jó állapotban. Az elülső kötéstábla belsején a possessor bejegyzése: Kós Károly, 1945.
68. árverés / 85.
A mű címe
Önéletírás