Ady 1914-ben megjelent verseskötetét barátjának, Ignotusnak ajánlotta. Ignotus az ajánlás tényéből kiindulva lelkesen elemzi és méltatja Ady költő- és emberlétének összefüggéseit: "Az oroszlán, ha a mindenség megbődül benne, nem ajánlja senkinek. Ő maga is csak edénye ez orgonálásnak, s ha gondol valakire, nem is gondolhat másra, mint saját magára. Megható megalázkodás, gavalléria, amit rossz nézni, ha rengeteg fejével valakihez hozzámacskálkodik, s dorombolva próbál beilleszkedni az adok-kapok s kaptam-köszönöm humanitásába. [...] Ady Endre a legnagyobb egoista, akit ismerek. Nem úgy, hogy ne tudna jó fiú, jó barát, jó ember lenni, ha sora kerül, mint ahogy tud -- ez egy sorba tartozik -- kicsinyesen ártó és haragtartó is lenni. [...] Barbár genie ez a kultivált és sokról értesült ember. Barbár nem azért, mert magyar, noha a magyarnak s a szlávnak még legngyobbjainkban is megérző anteuszi parasztszimata őbenne is kisért. [...] Vallásos vadember, kinek egész élete hallgatódzás, hogy mely isten lakik miben, s mit akarhat, mit akarhat, mit akarhat. [...] Azt hiszem, ez új kőzettel az Ady képe nem másul meg, de csúful. Mint, figyeljétek meg, a nagy emberek acképei, amint évről-évre több van bennük saját magukból..." 29 leaves of a manuscript article in pencil appraising his friend Endre Ady, in connection with the dedication of his recently published collection of poems. Ady dedicated it to Ignotus, and this fact triggers a long (and somewhat inconsistent) sequence of thoughts about Ady's barbaric genie, and the relation of the man to the poet.
A mű címe
Ignotus [Veigelsberg Hugó] (1869-1949) költő, író, kritikus ceruzás, kéziratos méltatása Ady Endre "Ki látott engem" című kötetéről