Bibliográfiailag ismeretlen, hamis nyomdahelyű kiadás. A XVIII. századi hazai könyvkultúra érdekes fejezetét alkotják a koholt vagy hamis nyomdahellyel megjelent kiadványok. Legnagyobbrészt a korlátozott lehetőségekkel működő protestáns felekezetek éltek ezzel a módszerrel, kikerülve -- az egyébként gyakorlatban nem túl szigorú -- cenzúrát, és a külföldről behozott könyvekre vonatkozó revíziót egyaránt. II. József türelmi rendeletének megjelenése után már egyes kiadásokon valós impresszum szerepel, gyakran azonban a jobb értékesíthetőség reményében, továbbra is a jól megszokott, hamis jelzés került a címlapra. A XVIII. században a magyar nyelvű evangélikusok körében rendkívül népszerű volt a "Zengedező mennyei kar", majd kibővített változata, az "Új zengedező mennyei kar". Az 1711 és 1771 közötti időszakból 19 azonosított kiadásuk ismert, és jellemzően hamis helynevet tüntetnek fel (sőt néha az évszám sem valós). Ács Mihály alapműve első alkalommal 1696-ban jelent meg Lőcsén. Torkos József soproni lelkész bővítéseivel először 1743-ban látott napvilágot, ugyanezzel a frankfurti megjelenési hellyel, két címlapváltozatban. Az egyik felirata szerint a kötet "Kőszegen találtatik" Ludvig Jánosnál, a másik Győrött Müller Jakabnál. Példányunkon ilyen megjelölés nem olvasható, és címlapjának betűtípusai is eltérnek a két eddig ismert kiadásétól. Bár a címképmetszet eddig csupán Sopronban tűnt fel, és a címbetűk is egyeznek az ottani, 1750-es kiadások típusaival, a nyomdai készlet minden eleme mégis csak Győrben lelhető fel teljes egészében. Valamennyi kiadásából nagyon kevés maradt fenn. Példányunkba a kiadói kolligátumként számon tartott "Szent Dávid királynak, és prófétának száz-ötven 'Soltári"-t, valamint "A' mi Urunk Jézus Kristus' Kén-szenvedésének Historiája..."-t nem kötötték bele.