Franck erdélyi szász jogi író. Szülővárosában, Szebenben viselt tisztségeket. Legnagyobb hatású munkájában az erdélyi szászság eredetéről kialakult vitához kívánt hozzászólni. A szászok számára hasznosabbnak tartaná, ha a hamis eredetmítoszok helyett nagyobb hangsúlyt fektetnének a II. Andrástól kapott kiváltságlevélben -- a Diploma Andreanumban -- adományozott, de feledésbe merült privilégiumoknak. Ezért közli is ennek szövegét. Műve először 1696-ban jelent meg Szebenben latinul, majd németül. Népszerűségét mutatja, ugyanebben az évben Helmstattban, e kiadását követően pedig még 1701-ben Danzigban is napvilágot látott. Tótfalusi kiadói elképzeléseibe jól beleillett a neves szerzőnek az erdélyi szászok eredetét és történetét feldolgozó munkája. Ismeretes, hogy a szebeni nyomda betűkészletének újjáöntése kapcsán személyes ismeretségbe is kerültek. Címlapja a tipográfus egyik legdekoratívabb alkotása.