Magyar Sunád, avagy I. Béla királynak nevetlen író-deákja. Kit Ősi édes emlékezet’ oszlopáúl az ő Hét Fő Magyar Vezérekről írtt Deák Históriájából Magyarba öltöztetve előállatott [...] M. M. I.

 Debreczenben, Nyomtt. Szigethy Mihály által 1799-dik Esztend. XXI + [1] + 126p. A fordítás első kiadása.

A kötet fordítója a csengeri református tanító, mándi Mándy István, Szatmár vármegyei esküdt volt. Schwandtner „Scriptores rerum Hungaricum” című művét vette alapul, amely többek között Anonymus Gestáját tartalmazta. Mándy nem elégedett meg az egyszerű fordítással, hanem jegyzetekkel is ellátta művét. Megkísérelte azonosítani a gesztában előforduló helyneveket ‒ többnyire sikerrel. Nevet adott Anonymusnak is: Sunád, mai kiejtéssel: Csanád. Hogy a gesztából miért éppen a „Sunád” név tetszett meg neki, rejtély. Az előszóban ezt írta: „Irám Csengerben Szent János [június] havának 23-dikán 1792. Esztendőben.” Tehát még hét évet kellett várnia a kiadásra.

Az elülső borító versoján Reich Károly (1922-1988) grafikusművész által készített ex libris. Alatta possessori bejegyzés.

Korabeli, gerincén hiányos, viseltes fatáblás papírkötésben. A hátsó tábla levált.