A szerző magyarokat magasztaló, buzdító költeményének első, röplap-kiadása. Születésének előzménye, hogy I. Ferenc 1796. július 30-án fegyverbe hívta a magyar nemességet a franciák ellen. A szerző álomképként idézi fel a magyar rendeknek az 1741-es pozsonyi országgyűlésen tett nevezetes felajánlását Mária Terézia számára. E nagyvonalúságot kérik tőlük most unokái, Ferenc császár és József nádor. Utolsó érvként a magyarok dicsőségére hivatkozik, az ország bőségét és lakói kiválóságát magasztalja. A jezsuita szerző Széchényi Ferenc tanára, könyvtára rendezésben pedig tanácsadója volt.
A mű jelentőségét mutatja, hogy ezt követően magyarul is megjelent Mérey Sándor fordításában, illetve magyarul és németül a Magyar Hírmondóban. Nagy hatást gyakorolt Csokonaira is, aki a német fordítás nyomán készült átdolgozását Látás címen jelentette meg, első alkalommal 1796-ban a Diétai Magyar Múzsa IV. füzetében.