Geometria tankönyv, a debreceni rézmetszés eddig ismeretlen, korai darabja. A gyűjteményt Katona Mihály, a metafizika osztály hallgatója állította össze tanára, Buzás Pál részére, Johann Friedrich Weidler geometriája alapján.
A debreceni rézmetsző diákok:
Külföldi példákat és a jelentősebb hazai nyomdákat követve Debrecenben 1743-ban jelent meg a rézmetszés. A diákok körében szinte műkedvelő jelleggel megindult tevékenység a XVIII. század végén, XIX. század elején érte el csúcspontját. Ezt olyan nagyszabású munkák létrehozása jelzi, mint a 12-12 lapból álló Oskolai új- és Ó átlás (javított változatban is), az első magyar nyelvű földgömb, vagy Szentgyörgyi József 19 táblával illusztrált természetrajzi könyve. A társaság talán legjelesebb képviselője Karacs Ferenc volt. A református oktatás legnagyobb hatású magyarországi központjában a rézmetsző diákoknak jelentős szerepük volt az ekkor nagyobb hangsúlyt kapó, modern szemléletű matematikai és természettudományos oktatáshoz szükséges könyvek illusztrációs anyagának megteremtésében. A csupán drágán és nehézkesen beszerezhető külföldi tankönyveket igyekeztek pótolni, de munkáik igazi jelentőségét az adja, hogy sok esetben egyúttal az első magyar nyelvű oktatási segédletet is megalkották. E fejlődési út korai, eddig ismeretlen állomása darabunk is; az ezt megelőző időszakból csupán négy rézmetszetű címlap ismert, amely Debrecenben készült.
A rajzoló:
Katona Mihály 1782. április 25-én lett debreceni diák, később a grammatikai, retorikai és logikai osztály tanítója, senior, főiskolai könyvtáros volt. Külföldi egyetemjárása után a komáromi református egyház tanára, majd a Komárom megyei Búcs lelkésze lett. Nevéhez fűződik kora legszínvonalasabbnak mondott magyar matematikai földrajza és csillagászata, emellett egy leíró földrajzi munka is. A mű: A debreceni kollégiumban Maróthi György vezette be kortársa, Johann Friedrich Weidler wittenbergi professzor "Institutiones Matheseos…" című jól tanítható és igen korszerűnek számító, illusztrált tankönyvét, amely felölelte az akkor iskolai szinten előadható matematikai és fizikai ismeretek teljességét. Lényegében ezzel kezdődött el az intézményben a természettudományoknak a filozófiától elkülönítetten történő szakoktatása felsőfokon. A lapok különlegességét az adja, hogy a szerző az egyes geometriai feladatokat a sematikus ábrák mellett majdnem egészlapos, bájos életképekkel is illusztrálta. Az állatábrázolásokkal, zsánerjelenetekkel (pásztorok, halászat), romokkal, épületekkel gazdagított tájképek egyes részeit úgy helyezte el, hogy azokon a különböző mértani szerkesztések bemutathatók legyenek. A kompozíciók rokoníthatók Karacs Ferenc 1788-ban megjelent "Figura geometricae" című munkájával, de talán nem túlzás Birckenstein nevezetes mértankönyvéhez sem hasonlítani, még ha kivitelezése kevésbé biztos kezű mesterre is vall. A többször tollrajzokkal is kiegészített metszeteken készítőjükre utaló jelzés nem látható. Bár Katona Mihály a címlapon magát csak rajzolóként nevezi meg, és később matematikakönyve illusztrációit is Karacs jegyezte, mégis valószínű, hogy e rajzait ő maga metszette rézbe.