A bolsevismusról a bolsevismus alatt

175 + [1]p.

A faji és vallási előítéletek ellen kezdetektől küzdő Beermann Adolf (1867-1942) nevű fiatal író, újságíró a Kóbor Tamás nevet Arany Jánostól vette, aki Burns egyik vidám elbeszélő költeményének adta a Kóbor Tamás címet. Kóbor regényeinek és publicisztikájának fő törekvése a nagyvárosi társadalom sajátosságainak tudományos igényű rendszerezése. Kosztolányi Dezső 1910-ben elragadtatással írja Kóborról, hogy a legszebb magyar próza az övé, … mely pontosan leképezi a városi ember lelkivilágának keserűségét és felfokozottságát, „amikor nagyvárossá cseperedett a siheder Budapest, s amikor a budapestiek bizonyos kellemes, naiv szívdobogással mentek végig az aszfalton, egy magyar világváros szenzációjával". (Inzsel Kata: Urbanizáció, asszimiláció, idegenség. Literatura, 2013/3, pp. 289-298.)

Nagy hatású szószólója volt a nagyvárosi zsidó asszimilációnak. Egy új világot tár fel: a városi kisemberekét, a majdnem nyomorgó mellékutcai kispolgárokét. Valami újfajta folklór ez: a Dob utca meg a Kazinczy utca bérkaszárnyáinak népélete. Politikailag Tisza István liberalizmusa vonzotta, a forradalmak idegenek voltak tőle (jelen műve is ezt bizonyítja), így később Bethlen híve lett. Kóbor a magyar zsidó írók első nemzedékéhez tartozik, egyúttal ő tekinthető az úgynevezett urbánus vagy városi irodalom megindítójának./Mike.
 

Aranyozott kiadói egészvászon-kötésben.