![Lippert, Philipp Daniel : Dactyliothecae [Dresden?], [1757?]](http://kozpontiantikvarium.hu/sites/default/files/2026-02/164.jpg "Lippert, Philipp Daniel : Dactyliothecae [Dresden?], [1757?]")
Dactyliothecae
[Dresden?], [1757?]A dactyliotheca, mely leginkább az ókori drágakövek lenyomatainak gyűjteménye, a XVIII. század közepe óta népszerű eszköze a főként ókori történelem és művészet oktatásának.
A 17 fiókokban összesen 393 gemmákról készített gipszlenyomat, illetve éremmásolat található, melyek eredetileg a fiókok belsejébe voltak ragasztva. Valamennyi érem és gemma a stílusa alapján XVIII.-XIX. századi munka, egyetlen antik sem található közöttük. A 17. számú fiók hátsó falának belsején egy beragasztott papírcsíkon „HISTOIRE ROMANIE EN 60 JETTONS PAR DASSIER & f." felirat olvasható.
A felirat két személyre is vonatkozhat. Az első Jean Dassier (1676–1763), aki a genfi pénzverde vésnöke volt, a második a fia, Jacques-Antoine Dassier (1715–1759), aki európai tanulmányútját követően a londoni Royal Mint vésnöke volt 1741 és 1756 között, majd 1756-tól 1759-ig a cári udvarnak dolgozott. Egyikükről sem ismert, hogy gipszmásolatok készítésével foglalkoztak volna. A fiókban található érmek „J. DASSIER ET FILS." jelzete alapján feltételezhetjük, hogy az a darabok értékét azzal próbálták növelni, hogy hangsúlyozták, hogy neves művész érmeinek a másolatai. Az eredeti érmek készítője a jelzés alapján Jean Dassier, hiszen cégét ő működtette a két fia bevonásával.
A borítás hiányának ellenére méretei és külső jegyei alapján is biztosan meghatározható: Lippert Dactyliotheca Universalisa. A Philipp Daniel Lippert (1702-1785) által összeállított, úttörő gipszmásolatgyűjtemény rendkívül népszerű volt és a későbbi koroknak is mintául szolgált. Első kiadása 1753-ban jelent meg, páratlanul ritka. Ez a példány valószínűleg az 1757-től folyamatosan megjelenő, három részből álló kiadás egyik kötete.
A dactyliothecák kiadása Lippert 1785-ben bekövetkezett halála után is folytatódott, amit az alábbi, 1792-ben készített példány is bizonyít. Ez azért fontos, mert az gipszmásolatok között a XIX. század első feléből származó érmek másolatai is megtalálhatóak. Vagy maga a dactyliotheca is a XIX. század elején készült, vagy egykori tulajdonosa/kezelője cserélte le/egészítette ki a gyűjteményt saját ízlése szerint.
A XVIII.-XIX. században igen drága, nagyértékű könyvtári és oktatási szemléltető eszközöknek számított. Csak a tehetősebb rétegek engedhették meg maguknak, a saját korukban sem lehetett széles körben elterjedt tudományos segédeszköz, ennél fogva Magyarországon is valószínűsíthető, hogy kevés volt belőle. A II. világháború, majd az azt követő gyökeres társadalmi, gazdasági változások nyomán még jobban megritkulhatott a hazai emlékállományban.
Ezek a nemzetközi antikvár- és műkereskedelmi kínálatban is inkább ritkaságnak számítanak. A magyarországi tárgyi emlékállomány sorsának ismeretében alappal feltételezhető, hogy ez a példány régebb óta, valószínűsíthetően évszázadok óta Magyarországon volt, talán egy főúri, vagy még inkább egy gazdagabb szerzetesi iskolában, vagy egyetemi, főiskolai gyűjteményben.
A műtárgyegyüttes kulturális jelentőségét és értékét nem a másolatok és a téka összesített értéke adja, hanem a készlet egésze (jóllehet néhány gipszmásolat hiányzik). A példányunkban található érmék az ókori Róma neves alakjain túl a XVII-XVIII. század fontosabb művészeit, tudósait és épületeit is ábrázolják, számos eredeti kámea és gemma másolatával. Elsődlegesen nem numizmatikai (bár a dactyliothecához tartozó gipszmásolatok önmagukban is ritkaságnak számítanak, a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának mindössze 2 ilyen darabja van) és glyptikai jelentőségű, hanem (lévén esetleg oktatási szemléltetőeszköz) sokkal inkább oktatástörténeti jellege kiemelkedő. Ezért tételünk VÉDETT kultúrális tárgyegyüttesnek számít.
Könyvformát utánzó fa doboz 17 fiókkal, mindegyiken kisméretű kerek, gombszerű réz fogantyúval. Méretei: magasság: 46 cm; szélesség: 17,30 cm; mélység: 33,50 cm. A dactyliotheca eredeti – az analógiák alapján vélhetően – bőrborítása hiányzik. A téka fája sérült, az illesztések eltávolodtak egymástól, esetleg nedvesség érhette, ami a borítás pusztulását is okozhatta. Az egyik oldalon talán az egykori borítás lenyomata figyelhető meg. A fiókokban összesen 393 gemmákról készített gipszlenyomat, illetve éremmásolat található, melyek eredetileg a fiókok belsejébe voltak ragasztva. Néhány ezek közül elkallódott, mások ragasztása elengedett.
The 17 drawers contain a total of 393 plaster casts of gems and coin reproductions, originally affixed to the interiors of the drawers. On stylistic grounds, all of the coins and gems are works of the 18th–19th centuries; none are ancient originals. On the inner back wall of drawer no. 17, a pasted paper slip bears the inscription: “HISTOIRE ROMANIE EN 60 JETTONS PAR DASSIER & f.”
The inscription may refer to two individuals: Jean Dassier, engraver at the Geneva mint, and his son Jacques-Antoine Dassier, who, after a European study tour, served as engraver at the London Royal Mint between 1741 and 1756, and from 1756 to 1759 worked for the Imperial Russian court. Neither is known to have produced plaster casts. Based on the “J. DASSIER ET FILS.” mark found on the medals in the drawer, it may be assumed that the value of the pieces was enhanced by emphasizing that they were copies of medals by a renowned artist. According to the signature, the original medals were produced by Jean Dassier, who operated the workshop with the involvement of his two sons.
Despite the absence of its covering, the object can be securely identified on the basis of its dimensions and external characteristics as Lippert’s Dactyliotheca Universalis. The pioneering collection of plaster casts assembled by Philipp Daniel Lippert was extremely popular and served as a model for later generations. The first edition appeared in 1753 and is exceptionally rare. This example most likely belongs to one of the three-part editions issued continuously from 1757 onward.
The publication of the dactyliotheca continued even after Lippert’s death in 1785, as demonstrated by a specimen produced in 1792. This is significant because among the plaster casts are copies of medals dating from the first half of the 19th century. Either the present dactyliotheca itself was assembled in the early 19th century, or a former owner or curator replaced or supplemented parts of the collection according to personal taste.
In the 18th and 19th centuries, such objects were expensive and highly valued library and educational tools. Only the wealthier classes could afford them, and even in their own time they were unlikely to have been widespread teaching aids. Consequently, it is probable that only a small number existed in Hungary. Following World War II and the profound social and economic transformations that ensued, their presence in Hungarian collections may have diminished even further.
They are considered rare even on the international antiquarian and art market. Given the known fate of Hungary’s cultural heritage, it is reasonable to assume that this example has been in Hungary for a long time—possibly for centuries—perhaps in an aristocratic collection, or more likely in a wealthy monastic school, university, or college collection.
The cultural significance and value of this ensemble lies not in the aggregate worth of the individual casts and the case, but in the integrity of the set as a whole (although a few plaster casts are missing). In addition to prominent figures of ancient Rome, the medals in this example depict important 17th–18th-century artists, scholars, and buildings, as well as numerous copies of original cameos and gems. Its primary importance is not numismatic (although plaster casts belonging to a dactyliotheca are themselves rare—there are only two such examples in the Coin Cabinet of the Magyar Nemzeti Múzeum), nor purely glyptic, but rather educational-historical, as it may have functioned as a teaching aid. For this reason, the present lot qualifies as a PROTECTED cultural object ensemble.
Book-shaped wooden case with 17 drawers, each fitted with a small, round, knob-like brass handle. Dimensions: height 46 cm; width 17.30 cm; depth 33.50 cm. The original covering—presumably leather—is missing. The wooden structure is damaged, the joints have separated, and possible exposure to moisture may have contributed to the loss of the covering. On one side, traces of the former covering may still be visible. The drawers contain a total of 393 plaster casts of gems and coin reproductions, originally affixed to the interiors; some are missing, and others have become detached.