Schutz in Gefahren bey. Wagenfahrten, oder solche Einrichtung der Wägen, mittels welcher die, durch das Ausreissen der Pferde geschehende Unglücke beseitiget werden.

62 p. + 4 rézm. t. Lenhardt Sámuel munkája. Védelem a hintózás-kocsizás közbeni veszélyek esetén, vagy olyan felszerelések a hintókhoz, amelyekkel kiküszöbölhetők a lovak elszökése okozta balesetek. A szerző Makai Mackay Boldizsár Károly "császári királyi százados kapitány invalidusi zsoldban, Petsen." A feltaláló katonatiszt egy kocsivészféket szerkesztett. 

Korabeli félbőr-kötésben, hátul két levél kijár. Levelei erősen rozsdafoltosak. Ritka mű.

"Először is egy teljességgel összkomfortos „utazó kotsitskát" készíttetett 'Machay Boldizsár. Elbeszélése szerint a kitűnő ru- gózású jármű pillanatokon belül „hálókocsivá” volt átalakítható, rendelkezett továbbá beépített tárolókkal ital- és élelmiszerféleségek számára, s vízhatlan tető védte az első ülésen utazó inast és kocsist is...
Jellemző Machay gondolkodásmódjára, hogy könyvében hosszasan méltatja egy ügyeskezű és becsületes mesterember, bizonyos Frank István érdemeit, akit — mint írja — „a‘ jó Isten most husvétkor ide vezérlett Lakatosmester Ge- lentsér Ur műhelyébe", de aki cmint befejezte a munkáját „az irigység által-é vagy önnön maga idő előtti elbizásábul-é? Pétset azonnal oda hagyta.” ...
Kiderül a könyvből, hogy több mint félszáz próbának vetették alá a tökéletesített járművet. Mint mondja a szerző, kipróbálta „városbéli kő flastromokon, országos és oldalas, tsinált és tsinálatlan, jó és rossz utakon, mezőn, réteken, hegynek és hegyről, soha nem hibázott..." A különböző rendű és rangú helyi ponentátok mellett olyan országos hatalmasságok is kíváncsiak voltak a vészfékkel felszerelt járműre, mint Ferdinand főherceg, Radetzky generális, báró Taxis „brigadéros generális", s nem utolsó sorban maga József nádor, aki 1818 szeptemberében valóban Pécsre látogatott. Arról is beszámol a szerző, hogy Ferdinand főherceg egy hintáját „Machay- mód" átalakítják a bemutatókat követően, Müller „kotsifabrikós” budai műhelyében. 
„Ezeken az uraságokon kívül majd egész Péts várossá volt már nézője próbatételeimnek, mellyek mindig egész tökélle- tességgel ütöttek ki" — irja büszkén Machay. S amiről ezek után beszámol, azt érdemes teljes egészében idéznünk, mintegy adalékként a „Széchenyi- tér regénye" című ismert munkához: 
„Az utóbb múlt Pünkösdi Pétsi vásárban, a' vásár, 's tsak ugyan a város közepén elbotsá- tottam a' rúddal és a' hámfákkal a' lovakat, a' megálléttások végett a' kotsist vagy húsz lépésnyire előre állétván, és minthogy a’ piartz menedékes, a' kotsit még vagy két ölnyire futni hagytam, és tsak azutánn 
eresztettem bé a' kerék zárt, 's a kotsi csak akkor állott meg, mikor már a' vásáros nép, a’ jó szivü emberek I ide való és vidékiek, szerentsétlenséget és veszedelmet vélvén segítségemre szaladtak. Tsak bámulva tsu- dálkoztak, midőn a kotsit egyszerre magától megállani és minekutána a hámfák és a rúd kár nélkül ismét helyre tétettek, ezeket magoktól megfeszitődni s ez által a lovakat ismét bé fogva lenni, a' a kerekeket ismét, annélkül hogy valaki hozzájuk nyúlt válna, szabadon forogni ‘s a kotsit épségessen tovább futni szemlélték. 


Dunántúli Napló, 1977. február (34. évfolyam, 31-58. szám)1977-02-17 / 47. szám