Nádasdy Tamás (1498–1562) nádor, királyi helytartó adománylevele, amelyben Gregorjánci Ambrusnak a Zágráb vármegyei Bobovica (ma Horvátországban) birtokot annak minden tartozékával együtt. Gregorjánci Ambrus (?–?) horvát származású nemesi család sarja, testvére mellett a família első igazán jelentős karriert befutott tagja: korán, már 1542 előtt a Zrínyiek szolgálatába szegődött, karrierjét is ennek köszönhette: nagyarányú birtokszerzésein túl hivatali karrierje is figyelemreméltó: jelen birtokadomány idején már szlavón vicebán, Zágráb és Kőrös vármegyék alispánja, pályafutása során több szlavóniai vármegye adószedését intézte (ami a presztízs mellett komoly jövedelemmel is járt), Zrínyi Miklós bizalmasaként pedig Szigetvárat is igazgatta. Szerepét nem csak az érzékelteti, hogy a korszakban mint Zrínyi egyik legbizalmasabb emberét említik, hanem az is, hogy Zrínyi maga 1566-os végrendeletében Gregorjánci Ambrust nevezte meg a Zrínyi-család horvátországi birtokainak kezelőjeként. A család másik jelentős tagja jelen adományban nem szereplő testvére, Pál volt, aki egyházi karriert futott be, feltehetően nem függetlenül Ambrus kapcsolataitól: előbb pécsi, zágrábi, majd győri püspök, végül kalocsai érsek, emellett I. Ferdinánd diplomatája és részt vett a trienti zsinat munkálataiban is.
Az adományozó, Nádasdy Tamás 1554-től a Magyar Királyság nádora, királyi helytartó. Figyelemreméltó politikai pályafutása mellett nem kevésbé jelentősek kulturális törekvései is: nevéhez fűződik a sárvár-újszigeti nyomda megalapítása, ahol Sylvester János (1504. k.–1551) humanista bibliafordító művei 1536–1541 között napvilágot láthattak. Említésre méltó emellett, hogy 1545-től udvarába fogadta és támogatta Tinódi Lantos Sebestyént (1510. k.–1556).
Jelen dokumentum tehát politika- és családtörténeti szempontból egyaránt érdekes és értékes darabja a Mohács utáni évtizedek magyar történelmének.
Papír, latin nyelven, rányomott viaszpecsét nyomával, Nádasdy Tamás sajátkezű aláírásával és Rudinai Miklós ellenjegyzésével. A külzetén a regisztrumkönyvekbe való bevezetésre utaló feljegyzéssel ("Regestrata, fol. 177., anno 1560"; ugyanakkor a Királyi Könyvekben az adománynak nincsen nyoma), valamint két későbbi, az oklevél tartalmára utaló feljegyzéssel.
VÉDETT