Igassagra vezerlő kalauz, mellyet irt...Most másodszor,

[13] lev. (1 hiány) + 1066 p.

Pázmány fő művének, a magyar barokk irodalom egyik legjelentősebb munkájának megjelenése a magyar művelődéstörténet és a magyar nyelv fejlődésének egyik mérföldköve. A mű második kiadásában az első tizennégy könyv beosztása lényegében megmaradt. A tizenötödik könyvben az első kiadás függelékéből az „Egy tudakozó prédikátor nevével irattatott öt levél” című munkáját rendezte új formába, az appendixben pedig az első kiadás többi részét elhagyva a „Rövid felelet két kálvinista könyvecskére” című írásának módosított szövegét közölte. Műve nem csupán a magyar hitvitázó irodalom csúcspontját jelentő teológiai szintézis, hanem az első olyan magyar nyelvű alkotás, amelyik a legnehezebb filozófiai-teológiai kérdésekkel is szembenézett. A mű rézmetszetű díszcímlapját Tobias Bidenharter metszette.
Becses kiadvány! Folio.

Korabeli, bordázott gerincű, vaknyomásos, fatáblás egészbőr-kötésben, csatok nyomaival. Az első néhány levélen szúrágás nyomai. A könyv első harmadában középütt fokozatosan elhalványuló penészfolt. A táblákon latin és magyar nyelvű bejegyzések, tartalomjegyzék. Prov.: A dorogházi plébánia könyvtári dupluma.
RMNy. 1293. RMK I. 522.