Eder József Károly levele Zágoni Aranka Görgynek

Igazi kuriózum az erdélyi felvilágosodás és tudományosság vezéralakjait megelevenítő levél. Eder József Károly (1760–1810) bölcseleti doktor, abbé és római katolikus elemi főiskolai igazgató megosztja barátjával mindennapjai történéseit és legbensőbb politikai gondolatait.

Elsőként megköszöni barátja, a történész, író, költő, filozófus, esztéta Aranka György (1737–1817) számára megküldött verseit, majd ismerteti vele akkori elfoglaltságait, melyek egyrészt a latin nyelvoktatás leggyorsabb és leghatékonyabb pedagógiai módszereinek kutatásából, másrészt elhunyt fivére árva kisfiának neveléséből álltak. Másodsorban kifejti, miszerint abbéli vágyát, hogy hátra lévő éveit békességben töltse, pár intézkedés – így a katonai mozgósítás – miatt fenyegetettnek érzi. A szabadkőműves Eder a felvilágosult abszolutizmus híveként a Monarchiát a civilizációs haladás és a belső béke egyetlen szilárd garanciájának tekintette. Bár Eder szász hazafiként és államjogászként korábban keményen védte a szász jogokat a magyar rendi törekvésekkel szemben, ebbéli hite felülírta a nemzetiségi ellentéteket is: „Nem volt Erdélynek soha is oly boldog állapotja, mint az Austriai Ház alatt: erről meg-győződtem az História által: örizzen a’ jó Isten a Frantz vagy Muszka Kormánytól. Szerentsénkre történtek a’ Spanyol és Bécsi változások: talán nem érkezik az a’ nagy és telhetetlen gyomrú Sárkány, hogy minket is el-nyeljen.” - vallja levelében.

Papír, 2 fol., 3 beírt oldal Eder autográf aláírásával. Külzetén címzés és viaszpecsét. A 2. folion a szöveget nem érintő folt és kisebb hiány.