melyben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy pápai látogatásakor nem volt módjuk személyesen találkozni. A címzett fiának egyetemi felvételijében támogatásával nem tud segíteni: "Édes Gyulám, Magyarországon csak beszélnek a piktorokról, hellyel közzel büszkék is rájuk, de ha valami kérnivalójuk akad, esetleg megígérik a teljesítését, de meg nem teszik! Magyarországon csak sulyos politikusok protekciója ér valamit, vagy olyan emberé, aki valami értékes viszontszolgálatot tehet... Annak idején személyes jó barátságban voltam az igazságügyi államtitkárral, aki hozzá zsidó is volt, majd minden Hétfőn együtt vacsoráztunk Bálónénál s megígérte, bármi kívánságom lesz, teljesíti. Még képet is adtam neki, ami testvérek között megért ezer pengőt, mégsem nevezte ki Öreg Bélát táblabírónak... Nos akkor láttam, milyen kevés becsülete van Magyarországon egy művészembernek, ha még olyan nagy is a híre, érdeme." Ezek után beszámol felesége és saját maga rossz egészségi állapotáról: "Én rettentően megrokkantam, szintén a gyomrommal van bajom. Hej, hol vannak azok a régi pompás disznótoros, töltött káposztás, halpaprikásos, csókai boros, szép napok! Eltűntek végleg. Üres lélek, fáradt idegek, rossz fogak, beteg gyomor, -- adó, fásultság és társai foglalták el a helyét, szóval itt a vénség, az istenit neki, a hogy bolgogult édes apám szokta mondani. No hát csak vénüljünk tovább." Végül elnézést kér a levél komor tartalma miatt. 1 levél, 2 beírt oldal. Kelt: Franzensbad, 1928. IX. 16. Az autográf boríték mellékelve.
A mű címe
Csók István (1865-1961) festő saját kezű levele Vida Gyula főjegyzőnek Pápára,