Magyar értelmezéssel ellátott ötnyelvű szótár. A szerző a munkát Báthori Zsigmond fejedelem jezsuita tanácsadójának, Alfonso Carillonak ajánlotta. A mű fő része 5400 latin szót és megfelelőit tartalmazza öt oszlopban. Ezt dalmát-magyar "Vocabula" követi, majd a Tízparancsolat, a Hiszekegy, a Miatyánk, valamint az Üdvözlégy szövege olvasható öt nyelven. Verancsics az ajánlásban azt írja, hogy az anyagot sok évvel azelőtt, de rövid idő alatt gyűjtötte össze. Fő forrása Calepinus tíznyelvű szótára volt. A szerző (1551-1617) nagybátyja, Antal esztergomi érsek támogatásával Padovában tanult. Volt veszprémi várkapitány és udvari tanácsos is. 1594-ben pappá szentelték, majd 1598-tól csanádi püspök. Visszavonulása után Velencébe költözött, itt jelentette meg építészeti, technikai és haditechnikai kérdésekkel foglalkozó, "Machinae Novae" című munkáját (1616), amely azóta világhírűvé vált. A Dictionarium a magyar szótárirodalom egyik legkorábbi, rendkívül ritka, becses darabja.
(Verancsics Faustus)
1595 Venetiis, Apud Nicolaum Morettum (16)+9-128p. Dekoratív fametszetű címlappal. Aranyozott, későbbi pergamenkötésben. Gilt contemporary vellum with nice woodcut titlepage. RMNy: 767., RMK I/ 279., Apponyi: 567.
90. árverés / 87.
A mű címe
Dictionarium quinque nobilissimarum Europae linguarum, Latinae, Italicae, Germanicae, Dalmatiae, & Ungaricae