A magyar könyv- és művelődéstörténet egyik rejtélyes, csupán néhány példányban fennmaradt kiadványa. A szerző korának kiemelkedő, érdekes személyisége volt. Hányatott sorsa (kényszerházasság, gyermekei elvesztése, állandó betegeskedés) ellenére aktív közéleti tevékenységet folytatott. Olthévízi kastélyában igazi szellemi központot alakított ki. Iskolákat támogatott, különös tekintettel a leánynevelő intézetekre, könyveket adott ki. Udvari lelkésze, Bod Péter segítségével jelentős (mintegy 500, túlnyomórészt magyar nyelvű műből álló) könyvtárat gyűjtött össze, amelyet a nagyenyedi kollégiumra hagyott. Ez 1849-ben megsemmisült, de a Bod Péter által összeállított katalógus alapján képet kaphatunk róla. Önéletírását 1744-ben kezdte papírra vetni, és élete végéig folyamatosan írta. Megszerkesztésében és kiadásában is jelentős szerepet játszott Bod Péter. Mindmáig megoldatlan a mű befejezetlen voltának kérdése. Minden fennmaradt példány ugyanazzal a csonka mondattal ér véget ("Ne essék néked nehezen, oh én lelkem, hogy"). A szövegben található utolsó dátum 1751. VI. 20., Bethlen Kata pedig csak 8 évvel később halt meg. A mű végén álló "hogy" őrszóként szerepel, tehát a nyomdász előtt teljesebb kézirat feküdhetett és eredetileg a további szöveget is ki akarta nyomtatni, talán már ki is szedte. 1970 táján előkerült egy, a kinyomtatottnál teljesebb szöveget tartalmazó kézirat, amely, bár szintén befejezetlen (ez is mondat közepén szakad meg), talán közelebb visz a megoldáshoz. Az új részlet végén ugyanis éppen súlyos betegségéről ír Bethlen Kata megjegyezve, hogy örökségváró rokonai közül többen már a temetésére készülődnek. Valószínű tehát, hogy a befejezés soha nem készült el. Sükösd Mihály az 1963-as kiadás utószavában említi, hogy a Szatsvai Sándor által szerkesztett Magyar Musa 1778-as évfolyamában ez olvasható a műről: "királyi parancsolatból a tilalmas könyvek közé számláltatott". Ennek alapján az irodalomtörténész az alábbi elméletet állította fel: "A Szebenben székelő főkormányszék -- amelyhez abban az időben minden kiadandó mű kéziratát be kellett nyújtani -- megadta a nyomtatási engedélyt, mire a könyvet nyomni kezdték. Időközben azonban valaki -- esetleg Bethlen Kata rokonságának egyik, az önéletírás bizonyos kitételeit magára nézve sértőnek érző tagja -- a bécsi kormányhatóságoknál kieszközölte a mű betiltását. A királyi tiltó parancs leérkezése után a nyomtatás abbamaradt, s talán csak a szűkebb rokonság részére kötöttek be néhány példányt a már kinyomtatott ívekből". A hely, év és nyomda meghatározása egy, az OSzK-ban található nyomdai kolligátum alapján történt. A magyar barokk memoár-irodalom utolsó remekeként emlegetett mű tudomásunk szerint 1888 óta csupán két alkalommal bukkant fel árverésen (legutóbb 96. aukciónk 10. tételeként).
Bethlen Kata, gróf bethleni
1762 (Kolozsvár, Páldi István ny.) 256p. Javított gerincű, korabeli félbőr-kötésben.
99. árverés / 28.
Kikiáltási ár: 250 000 Ft
Leütési ár: 750 000 Ft
A mű címe
--- életének Maga által való rövid le-irása