Páratlanul érdekes, forrásértékű dokumentum a XVII. század első feléből. A kézzel festett címereket és verseket tartalmazó album készítőjéről Kelemen Lajos 1977-ben megjelent tanulmányában (Művészettörténeti tanulmányok. I. Bukarest. 133. old.) olvashatunk részletesebben: a pomerániai származású mester --akit Képíró Pálként és Paulus Alba-Julius-ként is említenek -- a XVII. század elejétől Bethlen Gábor uralkodásáig működött a fejedelmi kancellárián, írnokként és címerfestőként. Jelentőségét így méltatja a szerző: "[...] már Bocskai korától kezdve a XVII. század húszas éveinek közepéig az erdélyi kancelláriáról kikerült címereket csaknem mind ő festette. János Zsigmond és a Báthoryak címerfestőinek idegen -- főleg olasz -- iskolája után ő viszi be a címerfestésbe a magyaros felfogást. Nemcsak kitűnő heraldikus, hanem kiváló miniator s a színezésben és díszítésben eredeti művész volt. Munkálkodásával az erdélyi heraldika virágkorát alkotta meg." A mű tartalma: A feltehetően a művész saját kedvtelésére készült album elején Pál deák saját címere, az azt követőn pedig az ő nevét kiadó akrosztikon látható. Ezt Báthori Zsigmond és felesége, Mária Krisztierna címerei, majd ez utóbbi akrosztikona követi. A következő levélen álló vers kezdőbetűi Báthori András nevét adják ki. A hetedik levélen Giorgio Basta, a következőn pedig egy (a -- számunkra -- olvashatatlan aláírás és a címer jellege alapján talán moldvai vagy havasalföldi) ismeretlen címere áll. Rákóczi Zsigmond és neje, Telegdi Borbála címerei után Báthori Gáboré következik, előtte latin verssel. Bocskai István, Bethlen Gábor és Bethlen István címerei zárják a füzetet. A fent említett tanulmányban Kelemen megemlíti a gyűjteményt, eszerint 1794-ben egy medgyesi polgár, Michael Heydendorff tulajdonában volt.