A szerző orvos, botanikus volt, a császári udvarban Miksa császár és Ferdinánd főherceg háziorvosaként is működött. Számos tudományos művet publikált, ezek közül ez a legjelentősebb munkája, az egyik első füvészkönyv, mely nagy hatással volt a botanikai irodalom további fejlődésére. 1544-ben látott napvilágot első kiadása, akkor még fametszetek nélkül. 1554-ben adták ki a teljesen átdolgozott, gyönyörű metszetekkel gazdagon illusztrált változatot. Wolfgang Meyerspeck és Giorgio Liberale életteli, művészi kidolgozottságú metszetei mellett a szöveg az, ami Matthioli művét elsőrangű szakmunkává teszi. A kor botanikai műveitől eltérően jó érzékkel találja meg az egyensúlyt a tudományos értekezés szövege és a terjengős részletezés között. A mű alapja Dioskorides 60 és 78 között készült "De materia medica" című munkája, de forrásául szolgált id. Plinius és Galenos munkássága is. Nem szolgai kommentálója Dioskorides művének, saját kutatási eredményeit is belefoglalja munkájába. Később, a számos kiadás során egyre több új forrást vont be, és műve az eredeti többszörösére duzzadt, összetett nemzetközi szakmunkává lett, melynek kifejezetten gyógyászati szempontból készített indexei a botanika ezirányú alkalmazását is segítették. Elterjedtségét és népszerűségét mutatja a mintegy 60, a latin mellett olasz, francia, német és cseh nyelven megjelent kiadás is. Művelődéstörténeti értékét emeli, hogy elsőként ismertet az Újvilágból Európába került növényeket. A mű magyarországi recepciója is fontos és mélyreható: évszázadokon keresztül alapul szolgált a magyar botanikus szerzők műveihez, Méliusz Herbáriumától (1558) egészen Veszelszky Antal 1798-ban megjelent füvészkönyvéig. Példányunk az első kicsinyített metszetekkel megjelent kiadás egyik darabja. Ez alapján készült az 1992-ben napvilágot látott hasonmás.