Az egyleveles kis nyomtatványok -- korabeli szóval emlények -- az alkalmi kiadványok, jókívánságok hagyományából erednek. A színházi zsebkönyvekhez, almanachokhoz kapcsolhatók, azokhoz hasonlóan általában a társulat súgója vagy "cédula osztója" írta, állította össze, leggyakrabban azért, hogy megnyerje a közönség vagy a reménybeli adakozók jóindulatát, esetleg a vándortársulat továbbállásakor elbúcsúzzon, és jó emlékezetükbe ajánlja magukat. De akadnak közöttük olyanok is, amelyek egy-egy konkrét esemény: bemutató, jutalomjáték, stb., vagy egyes közszeretetnek örvendő színész tiszteletére születtek. Készítési helyük és idejük általában nehezen meghatározható, jórészt szándékosan úgy nyomtatták őket, hogy akár hosszabb időn át, és különböző helyszínen is felhasználhatók lehessenek. A kiadvánnyal a Magyar Énekes és Színjátszó Társaság búcsúzott pesti, magyar, német és tót közönségétől, 1828. február 6-án. Elmondják, hogy csupán magas összeg fejében kaptak színjátszási engedélyt, azonban mivel az engedély lejárt, és anyagi lehetőségeik is fogytán, tovább vándorolnak. Utolsó pesti előadásuk Cherubini: Párizsi vízhordozó, vagy a vész napja című operája volt. A lapot felül kőtalapzatra helyezett, és allegorikus motívumokkal övezett magyar címer díszíti. Mérete: 270 x 210 mm.