A szerző református prédikátor, kassai iskolamester volt. E munkájában azt a Pázmány Péter "Bizonyos okok" című könyvében (Pozsony, 1631) kifejtett nyolc érvet igyekszik cáfolni, amellyel az egy "fő ember" vallásváltoztatását indokolta, közvetlenül pedig Sámbár Mátyás "Három üdvösséges kérdés" című munkájának 1661-es, nagyszombati megjelenése indította írásra. A kiadvány a nagy hatású ún. kassai vita kirobbantója volt. A hitvitasorozat egyes darabjai egymást roppant gyorsan követve jelentek meg. A "Barátsági dorgálás" 1663. július 21. napján kelt. Az első katolikus választ már 1664. évi impresszummal Sámbár jelentette meg Kassán "Egy vén Bial orrára való karika" címmel. Erre Czeglédi öt nap leforgása alatt írta meg feleletét az "Idős Noé becsületét oltalmazó Jáfetké"-t. A vitát katolikus részről a kassai Kisdi-szeminárium teológiai hallgatója Csernátfalvi István folytatta még 1664. április 13. előtt: "Jezsuita professzorának becsülete mellett kikelő ... tanítvány". Erre Czeglédi újabb replikája, "A szó Jákób szava, de a kezek Esaue" pünkösd, azaz június 1-e előtt napvilágot látott. Csernátfalvi még a nyár elején kiadta újabb írását, "Feles tizet feletlen kilencnek vélő" címmel. Nagyjából ezzel egyidőben jelenhetett meg a Barátsági dorgálásra adott részletes katolikus válasz Sámbár Mátyás "Orvosló ispitály"- a. Erre Czeglédi már csak jóval későbben reflektált. 1669-ben a "Redivivus Jáfetké"-ben rövidebben, részletesebben pedig csupán a halála után, 1675-ben Kolozsvárott kinyomtatott a "Már minden épületivel ... elkészült Sion vára" című összefoglaló művében.