A magyar nyelvű vadászati irodalom egyik legbecsesebb darabja. Szerzője Széchenyi István bátyja volt, cs. kir. kamarás, valóságos belső titkos tanácsos. Részt vett az utolsó rendi, illetve az első népképviseleti országgyűlésen, de ősztől visszavonult a közügyektől, 1849-ben a magyar kormány vizsgálatot is folytatott ellene. A páratlanul ritka mű tudomásunk szerint soha nem bukkant fel árverésen (csupán e példány szerepelt egy korábbi aukciónkon). Kötetünket igazán különlegessé az első borító verso-ján olvasható ajándékozó sorok teszik: "Szivbeli mély hájlandosága és tisztelete jéleül, drága István Öcsének a Szerző". A borítón gróf Széchenyi István saját kezű aláírása is bizonyítja, hogy valaha a "legnagyobb magyar" könyvtárát gazdagította.