Első kiadás. A mű különféle kronológiák, valamint a Nagy Sándornak tulajdonított, szlávoknak szóló koholt privilégiumot követően a hazai történelem eseményeit a magyaroknak első Pannóniába való kijövetelüktől, 373-tól az 1626. év végéig tárgyalja. Szerzője varasdi alispán, babocsai kapitány, 1596-ban országos főkapitány volt, 1609-1625 között számos alkalommal képviselte Horvátországot a magyar országgyűléseken. Népszerű, katolikus szellemű, magyar nyelvű krónikát kívánt -- az eddig csupán protestáns művekre utalt -- olvasóközönség kezébe adni. A maga kora tekintetében legnagyobbrészt saját tapasztalataira támaszkodott, a korábbi időszakokra vonatkozólag pedig ismert elbeszélő forrásokat kompilált. Jelentőségét mutatja, hogy szerzőjének sokáig Zrínyi Miklóst tartották, akinek feltehetően valóban része volt a szöveg megjelenésében. Sikeréről árulkodik, hogy a következő század folyamán -- különböző formában -- több alkalommal is kiadták. Először Kálnoki Sámuel bővítette az 1626-1629 közötti időszak leírásával (RMK I 1645). Az eredeti szöveg jelent meg Kassán 1729-ben és 1753-ban. Spangár András fedezte fel újra a művet és folytatását is megírta 1732-ig (Kassa, 1734), majd ugyanő közölt kiegészítéseket a Pethő által tárgyalt időszakhoz is, az eredeti szöveg mellőzésével (Kassa, 1738). Kovács M. János ismét kiadta Pethő szövegét, majd ezt követően kiegészítette 1742-ig (Pozsony 1742, 1749). Bár a hazai közgyűjtemények több példányát őrzik, kereskedelmi forgalomban rendkívül ritkán bukkan fel, tudomásunk szerint árverésen még nem szerepelt.