Széchenyi műve 1847 februárjának végén hagyta el a nyomdát. Ennek nagyobb része nem volt más, mint a vélelmezett ellenzéki program, s -- az ezzel leginkább azonosított -- Kossuth Lajos bírálata. Munkája komoly visszhangot keltett, annál is inkább, mert néhány hónappal azelőtt a magyarországi konzervatívok párttá alakultak, s szintén programot adtak.
Kossuth röviddel Széchenyi kötetének megjelenését követően több ellenzéki politikus előtt úgy nyilatkozott, hogy az ellenzék magára hagyja egyes tagjait az őket érő támadásokkal szemben. Ezt követően kereste meg őt Gyurmán Adolf hírlapíró, aki korábban a Pesti Hirlapnál munkatársa volt, azzal az ajánlattal, hogy ő maga szívesen írna választ Széchenyi munkájára, de anyagi viszonyai miatt ezt csak fizetség fejében teheti. Gyurmán a munkát végül 400 (vagy 365) forintért írta meg, s a finanszírozást bizonyos -- be nem azonosítható -- személyeken kívül az ellenzék vezetői biztosították, köztük Teleki László gróf, akihez Kossuth márciusban két levelet is intézett e tárgyban. A „Gróf Széchenyi István és a Politikai programm töredékek” című válaszirat végül kéziratban (Kossuth titkárának, Vörös Antalnak a másolatában) maradt, s csak 1985-ben látott napvilágot, Varga János kiadásában, „Hallgatásra kárhoztatva. Gyurmán Adolf kiadatlan röpirata” címmel.
Jelen levélből kiderül, hogy az előleg nagyobb részét, 240 forintot maga Kossuth fizette ki a szerzőnek, abban a reményben, hogy ezt a többi ellenzéki politikusból létrehozandó „részvénytársaság” kifizeti neki. Az is kiderül a levélből, hogy Kossuth részletekben küldte meg a kéziratot Teleki Lászlónak, az Ellenzéki Kör elnökének, az utolsó részletet pedig -- a munkára az első előleget adó (sajnos ismeretlen) -- személy útján juttatta el Telekinek.
(Dr. Hermann Róbert szíves közlése nyomán.)
2 beírt oldal. Hely és dátum nélkül [Pest, 1847. március 7-24. között].