A két világhírű komponista 1902-ben ismerte meg egymást. Bartók ekkor játszotta el a Zeneakadémián Richard Strauss "Ein Heldenleben" című darabját, kotta nélkül. Édesanyja egyik levele szerint ezután "vacsora közben Hubay egy toasztot mondott a legfiatalabb művészre". Nem sokkal később Bartók is megemlíti Hubayt egyik levelében: "Arányi Adila mesélte, hogy engem oly roppantul dicsért Hubay az ő órájukon, mint még soha senkit. Valósággal rajong."
Tételünk három levelet tartalmaz, melyeket Bartók írt Hubaynak. Ezeket sem a Demény János által szerkesztett levelezés, sem az interneten kereshető Bartók Archívum nem ismeri.
1. Szabadkozik, hogy nem mehetett az "alakuló ülésre". Utóbbi kifejezés egy szervezetet feltételezne, melynek Hubay és Bartók is tagja volt, ám sokkal valószínűbb, hogy egy zeneakadémiai ülésről van szó. A keltezésből megállapítható ugyanis, hogy a levél 1907 májusa és novembere között íródott, abban az évben, mikor Bartókot zongoratanárrá nevezték ki; Hubay a hegedűtanszakot vezette az intézményben.
2 beírt oldal. Kelt: Rákospalota, Mária u. 15., (1907.)
2. Kottákról és egy előadásról ír benne. Nem érti a zenekar elégedetlenségét, úgy érzi ugyanis, hogy "a szólamok tökéletesen rendben vannak". A darab, amiről szó van, minden bizonnyal az op. 1-es Rapszódia zenekarra és zongorára. Ennek budapesti bemutatója — ahol Hubay vezényelt — 1919. XI. 15-én volt.
3 beírt oldal. Keltezés nélkül.
3. Szabadkozik, hogy személyesen nem tud megjelenni, valamint kéri Hubayt, hogy a mellékelt kérvényt terjessze fel a minisztériumba. Ez a melléklet több dolgot is takarhat. Egyrészt szó lehet arról a kérvényről, melyet a kultuszminiszterhez nyújtott be ekkortájt, kérvén, heti 15 óra tanítás helyett engedélyezzen 8 órát, illetve rendezni kívánja a népzenei gyűjtések költségeit. De az is elképzelhető, hogy egy egyszerű szabadságolási kérelemről van szó.
1 beírt oldal. Kelt: Bp., 1919. XII. 16. (Vikárius László szíves közreműködésével.)