Elékötve:
Missale Romanum ex decr.to sacros.i concilii Tridentini restitutum...
Venetiis, 1650 apud Iuntas. 1t. (rézmetszetes címkép)+(46)+543+(1)+XCVII+(1)p.
Elékötve:
Missae propriae festorum ordinis fratrorum minorum...
Velence?, é.n. ny.n. 31p. A címlap alja levágva.
Ismeretlen magyar vonatkozású nyomtatvány. A hazai katolikus megújulás korai emléke. A kiadvány az esztergomi főegyházmegye számára a római miserendet a magyar szentek ünnepeire szóló miseszövegekkel egészíti ki.
A kiadvány létrejöttének háttere:
A reformáció terjedésére választ adni kívánó tridenti zsinat határozta el, hogy szorgalmazza, bizonyos esetekben pedig kötelezővé teszi, hogy a katolikusok világszerte egységesen a római kánont használják. Előtte az egyes egyházmegyéknek többé-kevésbé önálló liturgiája volt, amely elsősorban az adott területen jobban tisztelt szentek kultuszának ápolásában tért el a többitől.
Bár Magyarországon -- mivel 200 évnél régebben bevezetett, élő liturgikus szokás volt érvényben -- nem lett volna kötelező a római szertartásrend átvétele, 1630 tavaszán a Pázmány Péter bíboros által vezetett nagyszombati nemzeti zsinat -- az európai egyházmegyékhez hasonlóan, gyakorlati okokból -- mégis elhatározta alkalmazását. Azzal a kitétellel azonban, hogy a hazai papság által nagyon tisztelt magyarországi szentek kultuszát továbbra is megtartják. A pápához az engedélyeztetés ügyében írt kérelemben Pázmány külön megemlítette ezt a feltételt, amely ha nem valósulhat meg, a magyar katolikus egyház megmarad a régi rítus használatánál. A helyi szokásban tisztelt szentekhez kapcsolódó mise-, illetve breviáriumi szöveget, a propriumot egy három püspökből álló bizottság állította össze, római jóváhagyásának folyamata 1631 novemberében zárult le.
A nyomtatvány:
Az általános gyakorlat az volt, hogy e szövegeket önálló füzetben jelentették meg, oly módon, hogy az a Velencében nagy mennyiségben nyomtatott, viszonylag olcsón beszerezhető római misekönyvek végére illeszthető legyen. Pázmány 1632 februárjában kelt levelében hírt is ad arról, hogy sajtóba adott egy magyar szentek ünnepeire összeállított breviáriumot. Bár misekönyvről nem szól, bizonyosra vehető, hogy a zsolozsmázáshoz, illetve a misézéshez használt szövegek párhuzamosan jelentek meg. Ennek ellenére eddig az első ilyen "officia propria" csupán 1641-ből volt ismert, az első proprium misekönyv, amelyről eddig tudtunk, csak 1668-ban jelent meg Bécsben.
Jelentősége:
Úgy tűnik, a kutatás eddig nem vizsgálta a fenti ellentmondást. Annak ellenére, hogy Pázmány -- jól dokumentálhatóan -- nyomatékosan szorgalmazta a római rítus használatát, miként lehetséges, hogy az ehhez szükséges szerkönyvek csak jókora késéssel jelentek meg. A kötet ismeretében bizonyosnak látszik, hogy a hazai papságnak mégis rendelkezésére állt a sajátos magyarországi liturgia végzéséhez szükséges szöveg új, nyomtatott kiadásban is, azonban az ezt tartalmazó nyomtatványok valamilyen oknál fogva megsemmisültek. A példány: Darabunk is a szokásos módon összeállított kolligátum, amely minden bizonnyal ferences használatban volt, ugyanis középső tagja a ferences szentek szövegeit gyűjti össze. A kötet végén az "apostolok oszlásának" ünnepére szóló kéziratos bejegyzés szerepel, amelyet a tartalomjegyzékben is jeleztek.
Ismeretlen XVII. századi hazai vonatkozású kiadvány felbukkanása napjainkban egyre ritkább esemény, művelődéstörténetileg jelentős szöveg előkerülése pedig különös szenzációnak számít.