Predikatioc, egesz esztendö altal minden vasarnapra rendeltetet Evangeliomokbol. Iratot --- altal.

Evangélikus postilláskönyv, a Vizsolyi Biblia után a XVI. századi magyar könyvnyomtatás legterjedelmesebb terméke és egyik legnagyobb teljesítménye. A szakirodalomban Foliopostillaként emlegetett mű az 1573 és 1577 között öt kötetben megjelent prédikációgyűjtemény második, lényegesen átdolgozott kiadása. A szerző (1535-1584) kora hazai protestantizmusának talán legjelentősebb, legnagyobb hatású, de mindenképpen legérdekesebb, legsokoldalúbb egyénisége. Teológiai munkássága, a magyar irodalmi nyelv kialakulásában betöltött szerepe és nyomdászati tevékenysége a magyar művelődéstörténet kiemelkedő alakjává emelik. Tanulmányait külföldi egyetemeken folytatta, Wittenbergben Melanchton tanítványa volt. Bécsi diákként adta ki Szophoklész Élektrájának átdolgozott fordítását 1558-ban. A Balassa család udvari lelkésze lett, Balassa János zólyomi várában Balassi Bálint nevelőjeként is működött. Később a Mátyusföld superintendenseként szolgált. Szenvedélyes hitvitázó volt, a katolikus Telegdi Miklóssal folytatott polémiájának több mű őrzi nyomát. Az először 1578-ban, a negyedik postillakötet függelékeként, majd a következő évben önállóan is napvilágot látott Ördögi kísértetek miatt egyházi bíróság elé állították, majd börtönben is ült. A császár személyét, több főurat és a katolikus egyházat is sértő írás miatt addigi pártfogója, Julius Salm gróf is elfordult tőle, ezért Balassa István detrekői várába költözött. A negyedrét alakú kiadásához a kor másik jelentős prédikátor-nyomdászával, Huszár Gállal (akivel még Bécsben ismerkedett meg) közösen kezdtek hozzá, a Komjátiban működő nyomdában. Önállóvá válása után Semptén folytatta a munkát, majd az üldözés elől menekülve a biztonságosabb Detrekőn fejezte be az ötödik kötetet. 1580-ban már dolgozott az új, egykötetes foliokiadáson. Az előzőhöz képest sokat rövidített, alakított a szövegen. Az epistolákat teljesen elhagyta, számos részt, főleg a példatörténetek közül, nem vett át. A korábbival ellentétben elsősorban családi, házi olvasmánynak szánta a Foliopostillát, kevésbé prédikáció céljára. Eredetileg az énekek is bekerültek volna a kötetbe, de a terjedelem miatt végül az önálló megjelentetés mellett döntött (Énekek harom rendbe. Detrekő, 1582.). A kolofon tanúsága szerint a nyomtatás Bornemissza rárboki birtokán fejeződött be. A költségek mintegy felét Balassa István állta, a többit Nádasdy Ferenc, Esterházy Ferenc, Máriássy Pál, Kapy Ferenc és Debreczenyi György fedezte. Az ajánlásból kitűnik, hogy a szerző tervezte egy teljes bibliafordítás kinyomtatását is, de korai halála megakadályozta ebben. Nyomdásza, Mantskovit Bálint nevéhez fűződik később, részben Bornemissza készletének felhasználásával, a Vizsolyi Biblia kinyomtatása (lásd 88. tételünket). A páratlanul ritka és becses Foliopostilla igényes tipográfiájával, mértéktartó díszítésével az egyik legszebb XVI. századi magyar könyv. Az RMNy szerint magyar közgyűjteményben négy teljes példányt őriznek belőle.