Kempis Tamasnak Christus követeserül Négy könyvei
1648 Posonban, Aksamitek Zacharias1t. (rézmetszetes címlap) + [6] + 485p.
Első alkalommal 1624-ben jelent meg, e harmadik kiadás ennek laponkénti utánnyomása. Kempis nagyhatású, a vallásos érzület megújítását segítő elmélkedéseket tartalmazó munkáját először Vásárhelyi Gergely fordította le Kolozsváron 1622-ben. Népszerűvé azonban Pázmány magyarítása vált 1642-től, jórészt sokat emlegetett fordítási módszerének köszönhetően: „Igyekeztem azon, hogy a’ Deák bötünek értelmét, hiven magyaráznám, a szollásnak módgyát pedig ugy eiteném, hogy ne lattatnék Deákból csigázot homályossággal repedezetnek, hanem oly kedvesen folyna, mint-ha elöször Magyar embertül, Magyarúl iratot volna.” A lelki életet elemző kifejezések magyar megfelelőjének megteremtésével a hazai irodalom és anyanyelvűség figyelemre méltó alkotásává emelkedett. Ez Pázmány írói tudatosságából fakad, s bár szövegében elkerülhetetlenül maradtak latinizmusok, írása mind a mai napig a legsikerültebb Kempis fordításnak tekinthető. Új fordítás csupán majdnem 200 évvel később, 1807-ben született. Népszerűségét bizonyítja, hogy számtalan kiadása jelent meg, XVII. századi kiadásait pedig annyira használták, hogy csupán néhány példány maradt ránk belőlük. A címlap a – főként a neves férfiakat bemutató arcképsorozatáról ismert – bécsi rézmetsző, Elias Wiedemann alkotása, Krisztust kereszttel követő angyalt és embereket ábrázol, alsó részén a Hédervári család címere látható.
Viseltes, korabeli bőrkötésben, utólag papírral bevonva, a gerincnél kissé hiányos. Kötése stabil, levelei végig tiszták, körül aranyozott lapélekkel. Két zárókapoccsal. Rendkívül ritka mű, közgyűjteményben összesen három példánya ismert.
RMNy 2238., RMK I 811. (Hereditas 14/143)