Tekintettel a darab felbecsülhetetlen művelődéstörténeti értékére, az alábbiakban szó szerint közöljük dr. Hermann Róbert hadtörténész tanulmányát, amely a Magyar Nemzet 2014. október 6-iki számában jelent meg: Az aradi vértanúk emlékét immáron 165 éve ápolja a magyar nemzet, s a közvélemény mindig kiemelt figyelemben részesítette a róluk előkerült újabb adatokat, dokumentumokat, a velük kapcsolatos tárgyakat. Bízvást mondhatjuk, e tekintetben az elmúlt évtizedek egyik legjelentősebb dokumentumlelete az október hatodikán kilencedikként, a bitófára ítéltek közül ötödikként kivégzett Nagysándor József vezérőrnagy nemrég előkerült búcsúlevele, amelyet nagybátyjához, Nagysándor Imréhez, a kalocsai érsekség orvosához és családjához intézett. Nagysándor (eredetileg Sándor) József 1803. augusztus 19-én született Nagyváradon. 1819-ben lépett be a cs. kir. hadseregbe, előbb az 5., majd a 2. huszárezredben szolgált. 1847-ben főszázadosi rangban nyugalmaztatta magát. 1848. június 19-én István nádor kinevezte Pest város egyik nemzetőr őrnagyává. Szeptember 15-én áthelyezték Nagykikindára. Ettől kezdve részt vett a délvidéki harcokban. November 1-jén alezredessé nevezték ki, s egy, többnyire nemzetőri alakulatokból álló dandárral Temesvár környékén működött. 1849. január 25-én ezredessé léptették elő, s hadosztályparancsnok lett a bánsági, majd a III. hadtestnél. A március 5-i szolnoki ütközetben tanúsított vitézségéért megkapta a Magyar Katonai Érdemrend II. osztályát. A tavaszi hadjáratban a fősereg lovassági parancsnoka volt, április 7-én Kossuth tábornokká léptette elő. A hónap végén átvette az I. hadtest parancsnokságát. Buda bevételénél személyesen vezette rohamra katonáit a Fehérvári-kapu mellett lőtt résnél. Júniusban a Vág-mentén harcolt, majd részt vett a július 11-i komáromi és 17-i váci csatákban, és az augusztus 2-i debreceni ütközetben. Az ő hadteste vívta a feldunai hadsereg utolsó ütközetét augusztus 10-én Németság és Újság között. Nagysándor Józseftől eleddig a nővéréhez, Schmidt Jánosnéhoz 1849. szeptember 8-án, a sógorához, Schmidt Jánoshoz szeptember 9-én, a menyasszonyához (egyben unokahúgához) Schmidt Emmához szintén szeptember 9-én, végül a Vinkler Brúnó aradi minorita szerzeteshez október 6-án hajnalban írott leveleket ismertük. Ez utóbbiban arra kérte Vinklert, hogy "ígérete szerint méltóztassék Pestre Schmidt János rokonomnak, Kalocsára Nagysándor Imre érseki orvos bátyámnak s Lugosra Ungváry János rokonomnak nehány vigasztaló sorokat írni." E levelet személyesen adta át az őt felkereső Vinklernek, egyben megajándékozta őt "egy, a harc folyama alatt használt térképpel". A vele "rokonérzelműleg" elbeszélgető Sujánszky Euszták szerzetest "emlékül saját szivartokjával ajándékozá meg". "Fölkért azután -- írja Vinkler -- hogy a szomszéd szobában levő Gáspár Endre honvéd tábornokhoz… mennék be, s nevében tőle végbúcsút vegyek". Az újonnan előkerült levelet Nagysándor nagybátyjához, Nagysándor Imre kalocsai érseki orvoshoz írta. Nagysándor Imre 1775-ben született Nagyváradon római katolikus családban. 1799. nov. 21-én avatták orvosdoktorrá. 1824-től volt kalocsai érseki orvos, 1829-től a pesti egyetem orvoskarának tanára, 1836-tól Szatmár vármegye táblabírája, 1845-től a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Egyesületének tagja. 1850. május 19-én hunyt el Kalocsán 75. életévében. Feleségét, a levélben említett "kedves jó néném"-et Kauffer Annának hívták, s 1787 körül születhetett. Két évvel élte túl a férjét, szintén Kalocsán hunyt el 1852. április 17-én. A levélben említett Emma és Nina (Anna) az ő gyerekeik voltak. Anna 1826 körül születhetett, s 1848. szeptember 13-án kötött házasságot Kalocsán a levélben szintén említett, akkor 26 éves Csernyus István izsáki lakossal. Nagysándor Anna 1891. január 28-án, Kalocsán hunyt el 65 éves korában; a férje ekkor még élt. Kováts vagy Kovács Róza a tábornok unokahúga volt. Miután Nagysándor testvére, Johanna (1805 körül-1869) férjét Schmidt Jánosnak hívták, viszont valamikor 1849 után magyarosította nevét Kovácsra, valószínűsíthető, hogy Kováts/Kovács Róza ugyanennek a családnak egy másik, nevét már korábban magyarosító ágából származik. Szabó György szintén a rokona volt a tábornoknak, de magát a rokonsági fokot nem ismerjük. A levélben említett szinte valamennyi személy neve szerepel egyébként a tábornok 1849. szeptember 9-én sógorához, Schmidt Jánoshoz írott levélben is. A levél külön érdekessége, hogy október 6-án a hajnali órákban kelt; a vértanúk többsége már október 5-én megírta a búcsúlevelét: "Arad, oktober 6-kan 849. Tisztelt kedves jó Bátyám! Mit a sors reám mért -- nehány óra múlva tűrni fogom -- de nyugott lelkiösmérettel s tiszta öntudattal -- tsókolom kedves Bátyámnak atyai -- kedves jó nénémnek anyai kezeit -- köszöntöm tsókolom Emmit, Ninát -- Kováts Rózát, Szabó Gyurit gyerekeivel együtt s Csernust -- Isten áldása mindnyájokra -- kivánja lelkeből Tisztelt kedves Bátyámnak alázatos ötse Józsi [Kívül:] Nagysándor Imre tisztelt kedves Nagy bátyámnak -- Erseki orvos Kalocsán"
A mű címe
Nagysándor József (1803-1849) honvéd tábornok, a 13 aradi vértanú egyike által saját kezűleg írt búcsúlevél.
angol szoveg
Last letter of József Nagysándor, major general, martyr of the Hungarian War of Independece. He was executed -- together with his 12 companions -- on 6 October 1849 in Arad. Written in Hungarian, to his uncle, Imre Nagysándor, physician of the archbishop in Kalocsa. The most significant document artifact appearance in the recent decades. Modern hardpaper case.