Bányai László a címzett sógora, József Jolán harmadik férje volt; 1930-ban kötöttek házasságot. Kapcsolatuk azonban nem volt felhőtlen: a feleség „hiába szerette-becsülte a férjét s kapaszkodott az általa megteremtett rendbe és biztonságba – az eseménydúsabb élethez szokott Jolánt valószínűleg már nem elégítették ki a beszűkült házasélet nehezen kiküzdhető apró örömei. Szenvedett a filléreskedésre kényszerítő szegénységtől és háttérbe szorítottságtól.” (Valachi Anna: Hét év József Attila közelében. Dokumentumok Bányai László hagyatékából). A szakirodalom feljegyzi, hogy Bányai ebben az időszakban már kénytelen volt sógoraihoz fordulni segítségért, ám konkrétan ilyen tárgyú levél eddig ismeretlen volt. A teljesség igényével kiadott József Attila-levelezés csak egyetlen darabot ismer, melyet Bányai írt sógorának, holott visszaemlékezések szerint közeli kapcsolatban álltak. Tételünk egyedülálló irodalomtörténeti emlék, melyben Bányai segítséget kér József Atillától felesége állapota ügyében, „mely ezúttal már jóvátehetetlen következményeket is ígér”.
1 beírt oldal. Kelt: Bp., 1932. XI. 11.