Az első magyar nyelvű, önálló állattani munka második kiadása, először 1702-ben látott napvilágot. Miskolczi Gáspár református lelkész volt, előtte németalföldi egyetemeken tanult. A vallásüldözések elől az erdélyi Görgénybe menekült, itt kezdte fordítani Wolfgang Frantze "Historia sacra animalium" című népszerű művét, amely több nyelven is megjelent. Miskolczi igyekezett a hazai viszonyokra alkalmazni a művet, így több fejezetet elhagyott, másokat felcserélt, illetve saját megjegyzéseivel egészített ki. Több helyen (pl. a főnix létezéséről) a Frantze által leírtakkal kapcsolatban kételkedésének is hangot ad. A mű öt könyvből áll: I. A Négy lábú Állatokról; II. A Repeső Madarakról; III. A Halakról; IV. A Csúszó-mászó Állatokról; V. A Bogarakról. Arisztotelész és Plinius elvei alapján az állatokat az egyes csoportoknál a test alakját is figyelembe vevő, kezdetleges rendszerben tárgyalja, melynek elsődleges szempontja a tartózkodási hely. Az egyes állatok külső és belső tulajdonságainak leírásaihoz erkölcsi tanulságok és intelmek kapcsolódnak.