Háború alkalmával mondandó imádság - Ima, mellyet a kápolnai csatában elhunyt honvédeink tetemei fölött mondott: Kossuth Lajos. [kolligátum]

Haboru alkakmaval [sic!] mondando imadság. Egy levél, első oldalán nagyon gazdag fametszetes keretezett díszítéssel, középen Mária. Verzóján az imádság.

Mögé kötve: Ima, mellyet a kápolnai csatában elhunyt honvédeink tetemei fölött mondott: Kossuth Lajos. Kétoldalas, első oldalán fametszetes illusztráció. A fájdalmas vereség 1849. február 26-27-én  következett be. A történeti források szerint ez a megható imádság a valóságban sosem hangzott el. A csata idején Kossuth Lajos nem járt a helyszínen (Poroszlón tartózkodott), az imaszöveget pedig utólag Roboz István író és lapszerkesztő alkotta meg a Kossuth-kultusz ápolására. Somogy vármegye kormánybiztosának titkára Ádándon, Csapody Pál kastélyában írta a szöveget, miután március 2-án Kossuth Hírlapjában olvasta a csata leírását.  Még egy illusztráció (Böhm Pál lih.) is ismeretes a meg nem történt aktusról. Az OSzK Kisnyomtatványtára őriz egy hasonló, akkoriban kiadott dokumentumot, amely azonban szövegében (formátum, illusztráció) számos helyen eltér példányunktól.

Bucsánszky, a kor ismert könyvkiadója, olcsó kötetekkel, népies és rövidített megjelenésekkel és ponyvakiadásokkal lett népszerű. Célja e levélkével a szabadságharc "népszerűsítése" mellett a gyászos hír eljuttatása volt az egyszerűbb emberekhez.

A két ritka kisnyomtatvány gerincén korabeli papírszalaggal összefogva. Az első levélen Vasberényi Géza felragasztott gyűjteményi kis vignettájával, 341. szám.