A szerző német evangélikus teológus volt, a XVII. század elején megjelent műve hazánkban rendkívül népszerű volt. Magyarul többször, több fordításban is kiadták, latinul azonban csak ekkor látott először napvilágot. Hazai közgyűjteményben csupán két példánya ismert. A darab művelődéstörténeti jelentőségét az elé és mögé bekötött leveleken levő kézírásos szöveg adja, amely Sréter II. Jánostól származik. Ő már I. Apafi Mihály erdélyi fejedelem szolgálatában is teljesített diplomáciai küldetést: 1680-ban III. Sobieski János lengyel királynál járt a fejedelem követeként. Ezt követően Sréter Thököly Imre oldalára állt, aki szintén diplomáciai küldetésekkel bízta meg. 1684-ben Konstantinápolyon keresztül küldte őt XIV. Lajos francia királyhoz. Innen visszaérkezve ismét Lengyelországba utazott. Utóbbi két útjáról találhatók bejegyzések a könyv első oldalain. Thököly később felesége, Zrínyi Ilona mellé rendelte Srétert Munkács várába. II. Rákóczi Ferenc felkeléséig Zólyom vármegye alispáni tisztét töltötte be. Hűséget esküdött Rákóczinak, aki kinevezte a bányavárosok főkapitányává. A fejedelmet Lengyelországba is követte, majd elfogadva a szatmári béke biztosítékait, hazatért zólyomi birtokára, ahol 1714-es haláláig élt. A címlap előtti levélen levő bejegyzés így kezdődik: "Anno 1684 die 8 February indultam Isten kegyelmebül Kis Vardabul Tököly Imre Urunk eő Nagysága parancsolattyabúl Franczia orszagban Kiraly Ur ő Felségéhez". A kötet végén levő szöveg családi vonatkozású, a gyerekek születésének dátumaival. Ez utóbbi segített teljes bizonyossággal beazonosítani az író személyét.