Az uszkók nevet (szerbül "menekült") azoknak a nagyrészt ortodox, kis részben katolikus fegyvereseknek adták Velencében és Dalmáciában, akik a törökök zaklatásai elől Szerbiából, Boszniából és Hercegovinából a XVI. század elejétől kezdve a dalmát partvidékre menekültek. Központjuk Zengg (ma Senj) kikötőváros volt, ahol önálló flottával rendelkeztek. A horvát bán reguláris csapatai mellett részt vettek a Tahi Ferenc szlavóniai birtokán kitört Gubec Máté-féle parasztfelkelés leverésében. Gerillaháborút vívtak a törökök ellen, de kalózkodásukkal ellehetetlenítették az Adriai tenger kereskedelmi forgalmát, ami nagyrészt velencei kézben volt. Ezért a XVII. század elején csapataikat szétverték, hajóikat megsemmisítették. A mű többször tárgyalja a törökök elleni védelmi stratégiát, ennek kapcsán a magyarok szerepét, valamint említést tesz Kassa és Győr ostromáról. A szerző a velencei kormány grazi követe volt. A mű első kiadása 1603-ban látta meg a napvilágot, és az előző évig tartalmazta az uszkókok történetét, ezt egészítette ki a velencei, szervita rendi Paolo 1616-ig. Apponyi Sándor könyvtárában a munka 1682-ben, Párizsban megjelent francia fordítása található meg.