Hazai használatú misekönyv, magyarországi reneszánsz kötésben. A középkori egyház szertartáskönyvei nem voltak teljesen egységesek, egyházmegyénként - mindenekelőtt a más és más szentek fokozott tisztelete miatt - bizonyos sajátságokkal rendelkeztek. Hazánkban általában az esztergomi liturgia szerinti misekönyvet használták, kötetünk a központi mintának számító római szertartást tartalmazza. Magyarországi használatát bizonyítja azonban a kötet végén olvasható korabeli kéziratos bejegyzés, amely a középkor folyamán, itthon igen nagy tiszteletnek örvendő három Árpád-házi szenthez, Istvánhoz, Lászlóhoz és Imréhez szóló oratio-t tartalmazza. Szintén emellett szól kötése, amelyet a magyarországi reneszánsz kötésekről ismert motívumok díszítenek. Folyamatos hazai őrzését támasztja alá a hátsó tábla belsején olvasható, valamivel későbbi magyar nyelvű recept, amely egy tojásos étel vagy gyógyító szer elkészítési módját ismerteti. A humanista tipográfia hajnalán a könyvnyomtatás központjának számító Velence vált a missalék legfőbb kiadási helyéül. A kötet nyomdásza, Lucantonio Giunta Magyarországgal való kapcsolatát bizonyítja, hogy vele dolgoztatott több neves budai könyvkereskedő, így Johannes Paep, Jacobus Schaller és Urbanus Kaym is. Nevükhöz számos hazai szerkönyv kiadása fűződik.
A mű címe
Missale Romanu(m) noviter impressum ordine quodam miro ad facillime omnia invenie(n)da