A szerző Horváth Károly királybíró és Béldi Jozefa házasságából született, testvérei voltak Horváth Károly (1829-1854), a székelyföldi függetlenségi szervezkedés (Török-Gálffy-összeesküvés) vértanúja, Mihály (1830-1917) honvéd főhadnagy, később Torda megyei alispán, László (1835-1908) honvéd, Gyula (1843-1897) itáliai magyar légionista, később képviselő.
Az emlékirat szerzője a forradalom és szabadságharc eseményeit nagyobbrészt Brassóban élte át, életteli leírást ad a szász városon belüli magyarellenes hangulatról, a magyar csapatok ottani tartózkodásáról, majd a cs. kir. és orosz megszállásról. Az emlékirat nagyobb része már az önkényuralom korszakát mutatja be, különös tekintettel a szerző legidősebb bátyjának, Károlynak a sorsára, akit a székelyföldi összeesküvésben való részvétele miatt 1854. március 10-én a marosvásárhelyi Postaréten kivégeztek. Bemutatja a korszak társadalmi életét, az ellentétes politikai oldalon álló rokonok egymással való szolidaritását és az 1859-1860-as időszakban a remények újjáéledését. A szövegben olyan személyiségek szerepelnek, mint Józef Bem tábornok, Gál Sándor ezredes, Czetz János tábornok, a Segesvárnál hősi halált halt Zeyk Domokos százados, Bethlen Olivér, Jósika János, Kiss Sándor és Kazinczy Lajos honvéd ezredes. A szöveg kiadatlan, a szakirodalomban ismeretlen, rendkívül érdekes forrása az 1848-1860 közötti éveknek, amelyeket egy felcseperedő leány szemével láthatunk (dr. Hermann Róbert szíves közlése nyomán).