Különleges matematikatörténeti dokumentum, az első ilyen tárgyú magyar értekezés, amely új eredményekkel gazdagította kora tudományát.
A nagyenyedi születésű szerző 1791-től 1797-ig külföldi egyetemeken tanult. Hazatérve a sárospataki kollégium tanára volt, szoros kapcsolatot tartott fenn Kazinczyval. Tételünket — a lábjegyzet tanúsága szerint — a neves berlini csillagász, Johann Elert Bode rendezte sajtó alá. Miután Sipos felkereste, a berlini akadémia elé terjesztette a dolgozatot, amely a kiválónak ítélt munkát közölte is, annak ellenére, hogy a szerző nem volt a testület tagja. Az aranyéremmel jutalmazott tanulmány alapozta meg az alkotó hírnevét. Ebben mutatja be a körív mérésére és felosztására alkalmas, általa megalkotott eszközt, az izométert. Az ellipszis kerületének meghatározására szolgáló szerkesztési eljárása ma is használatos.
Darabunkat a szerző „Ajtai Urnak” — feltehetően Ajtay Sámuel ügyvédnek, műkedvelő írónak — szóló, Bécsben 1796. május 28-án kelt ajándékozó sorai avatják igazi tudománytörténeti kuriózummá.